Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 20
verso 1
és lőn ez az napoknak egyikén, mikoron Jézus az népet tanítaná az templomban, és az evangéliumot prédikálná. egybegyűlének az papoknak fejedelmei és az írástudók az vénekkel,
verso 2
és beszélének ővele ezt mondván. mondd meg minekünk, micsoda szabad hatalommal teszed ezeket, avagy kicsoda az, ki teneked adta ez szabad hatalmat?
verso 3
felelvén kediglen mondá őnekik. egy némi dolgot kérdek én is titőletek, és feleljetek meg rá énnekem.
verso 4
az Jánosnak keresztelése az mennyországból vala-e, avagy az embereknek közüle?
verso 5
és azok gondolkodnak vala őmagukban, és ezt mondják vala. ha ezt mondandjuk: az mennyországból, ezt fogja mondani: tehát mire nem hittetek annak?
verso 6
ha kediglen ezt mondandjuk, az emberek közül mind az egész nép megkövez minket, mert nyilván hiszi, hogy az János próféta legyen.
verso 7
és azt felelék, hogy ők nem tudnák, honnan volna.
verso 8
és az Jézus mondá őnekik. én sem mondom meg tinektek, mi tehetséggel tegyem ezeket.
verso 9
kezde kediglen az köznépnek mondani ez hasonlatos beszédet. egy ember szőlőt plántála, és műveseket fogada bele, és ő maga sok ideig lakék vidékben.
verso 10
és mikoron annak ideje volna, az művesekhez egy szolgáját bocsátá, hogy az szőlőnek hasznából őneki adnának. kik az szolgát megvervén, hiúan bocsáták ki őtet.
verso 11
és ismét még is más szolgáját bocsátá el. az művesek kediglen ezt is megvervén, és gyalázattal illetvén hiúan bocsáták ki.
verso 12
és ismét harmad szolgáját és elbocsátá. és azok ezt is kiverék sebeket tévén őrajta.
verso 13
mondá kediglen az szőlőnek ura: mit tegyek? elbocsátom az én szerelmes fiamat, netalán mikoron ezt látandják, becsülni és tisztelni kezdik.
verso 14
kit mikoron az szőlőművesek megláttanak volna, őmagukban ezt gondolák, és mondanak: ezé az örökség, jertek öljük meg, hogy legyen miénk az örökség,
verso 15
és őtet az szőlőből kiverék és megölék. azért mit teszen azoknak az szőlőnek ura?
verso 16
eljő és elveszti az műveseket, és az ő szőlőjét egyebek kezébe adja. mely be beszédet mikoron hallottanak volna, mondának: ne legyen az.
verso 17
az Jézus kediglen tekintvén őket mondá. micsoda azért ez, az mely meg vagyon írva. az mely követ jóvá nem hagyván meghányának az alkotmánynak művesei, az az szegeletnek fő köve lőn.
verso 18
minden egyberontatik, valaki az kőre esendik. valakire kediglen esendik, apróra töri azt.
verso 19
és azon igyekeznek vala azon órában, hogy őtet megfognák, és félének az néptől, mert meg megismerék, hogy őellenük mondotta volna az hasonlatos beszédet.
verso 20
és utána ólálkodván embereket bocsátának, kik utána leselkednének, kik őmagukat igaz embereknek tettetnék, hogy meg megfognák őtet beszédből, és hogy az fejedelemnek birtoka és hatalma alá adnák őtet.
verso 21
és megkérdék őtet ezt mondván: mester, tudjuk, hogy igazán szólasz és tanítasz, és személyt nem nézel, hanem az Istennek útját igazsággal tanítod.
verso 22
kell-e császárnak adót adni, avagy nem?
verso 23
megértvén kediglen az ő álnokságukat, mondá őnekik: mit kerestetek engemet?
verso 24
mutassatok egy dénár pénzt énnekem, kicsoda képe vagyon rajta megírván? felelvén mondának: császáré.
verso 25
és mondá őnekik. adjátok meg annak okáért az császárnak, az melyek az császáré, és az Istennek, az melyek az Istené.
verso 26
és meg nem feddheték az ő beszédét az népnek előtte. és csodálkozván az ő feleletén veszteg hallgatának.
verso 27
őhozzá járulának továbbá nékik az szadduceusoknak közüle, kik nem tartják, hogy feltámadás legyen, és megkérdék őtet, ezt mondván:
verso 28
mester, az Mózes ezt írta minekünk: ha valakinek atyjafia meghaland, kinek felesége vagyon, és ez atyafiú gyermek nélkül haland meg, hogy az ő atyjafia őhozzá vegye az ő feleségét, és magzatot támasszon az ő atyjafiának.
verso 29
annak okáért hét atyafiú vala, és az első feleséget vőn magának, és gyermek nélkül hala meg.
verso 30
és az második atyafiú őhozzá vevé az asszonyt, és az atyafiú is gyermek nélkül hala meg.
verso 31
és az harmadik atyafiú is őhozzá vevé az asszonyt, azonképpen az egyéb hét atyafiú is, és gyermekük nem lőn, és meghalának.
verso 33
azért az feltámadásban ez hét atyafiak közül melyiké leszen az feleség? mert mind az hét atyafiúnak felesége volt az asszony?
verso 34
és felelvén az Jézus mondá őnekik: ez világnak fiai szoktanak házasulni és házasítani,
verso 35
azok kediglen, az kik méltóknak lelettetnek az világra és az halottaiból való feltámadásra, sem meg nem házasulnak, sem nem házasítanak,
verso 36
mert továbbá meg nem halhatnak. mert egyenlők az angyalokhoz, és fiai azok az Istennek, hogy mivel az fel feltámadásnak fiai legyenek.
verso 37
hogy kediglen az halottak fel feltámadjanak, Mózes is, megmutatta az csipkebokornál, mikoron az Úristent, az Ábrahámnak Istenének és az Izsáknak Istenének és az Jákobnak Istenének mondja.
verso 38
az Isten kediglen nem az holtakról mondatik Istennek lenni hanem az élőkről.
verso 39
felelének kediglen nékik az írástudóknak közüle, és ezt mondják: mester, jól mondád.
verso 40
és továbbá nem merik vala őtet semmiből megkérdeni.
verso 41
mondá kediglen őnekik. miképpen mondják az Krisztust Dávidnak fiának lenni,
verso 42
Dávid is az dicséretnek könyvében ezt mondja: mondá az Úr az én Uramnak, ülj jobb felől énnekem,
verso 43
míglen az te ellenségedet az te lábaid alá vetendem zsámolyul.
verso 44
annak okáért az Dávid őtet Urának hívja, azért miképpen fia őneki?
verso 45
mind az egész népnek hallására mondá az ő tanítványainak:
verso 46
megőrizzétek magatokat az írástudóktól, kik nagy tündöklő ruhában akarnak járni, és első köszönéseket kívánnak az vásárokon, és fő székeket az zsinagógákban, és az lakodalomban fő helyen való ülést,
verso 47
kik az özvegyeknek házait benyelik hosszú imádságot tettetvén, ezeknek nagyobb leszen az ő kárhozatjuk.
Libros
