Evangélium Szent Lukács írása szerint
22. fejezet
1. vers
közel vala kediglen az napoknak ünnepe, melyeken pogácsákkal ülnek vala, mely ünnep Húsvétnak mondatik.
2. vers
és az papoknak fejedelmei és az írástudók azon igyekeznek vala, mi módon az Jézust megölnék, mert félnek vala az köznéptől.
3. vers
ördög búvék kediglen Júdásba, ki Iskariotnak neveztetik vala, ki az tizenkettő közül való vala.
4. vers
és elmene, és szóla az papoknak fejedelmeivel, és az hadnagyokkal, miképpen őtet kézbe adná őnekik.
5. vers
és megörülének, és szerzést tőnek ővele, hogy ők pénzt adnának őneki.
6. vers
és az felfogadá. és alkalmas időt keres vala, hogy az népnek felindulása nélkül adná azt az ő kezükbe.
7. vers
eljöve kediglen az nap, mely pogácsáknak napjának mondatik vala, melyen szükség vala áldozatot tenni húsvéti báránnyal.
8. vers
és elkülde Pétert és Jánost ezt mondván: menjetek el, és készítsetek minekünk húsvéti vacsorát, hogy együnk.
9. vers
és az tanítványok mondának őneki: holott akarod, hogy megkészítsük?
10. vers
és mondá őnekik. íme hogy bementek az városba, egy embert találtok elöl, ki egy korsó vizet viszen, menjetek az ember után az házba, melybe bemegyen,
11. vers
és ezt mondjátok az háznak urának: az mester ezt mondja teneked: holott vagyon az vendégfogadó ház, holott az húsvéti vacsorát az én tanítványaimmal megegyem?
12. vers
és ő tinektek egy nagy vacsoráló felházat mutat, melyet bevontanak, ott készítsétek.
13. vers
mikoron kediglen elmentenek volna, azonképpen találták, mint megmondotta vala őnekik, és meg megkészíték az húsvéti vacsorát.
14. vers
és mikoron immáron annak órája volna, asztalhoz üle, és az tizenkét apostol is ővele.
15. vers
és mondá őnekik: kívánatossággal kívántam ez húsvéti vacsorát tiveletek megennem minek előtte szenvedjek.
16. vers
mert mondom tinektek, ennek utána nem eszem többször ebben, mígnem teljesedés legyen az Istennek országában.
17. vers
és az pohárt kezébe vevén hálát ada, és mondá. vegyétek el ezt, és osszátok el tiközöttetek,
18. vers
mert mondom tinektek, hogy nem iszom az szőlőtőnek terméséből, mígnem az Istennek országa eljő.
19. vers
és az kenyeret kezébe vévén mikoron hálát adott volna, elszegdele, és őnekik adá, és mondá: ez az én testem, mely tiértetek adattatik, ezt az én emlékezetemre tegyétek.
20. vers
azonképpen az pohárt is kezébe vevé az vacsora után ezt mondván: ez pohár új testamentum az én véremnek általa, ki tiértetek kiontatik.
21. vers
demaga annak ő keze, az ki engemet kézbe ad, ím énvelem vagyon az asztalon.
22. vers
és az embernek Fia bizony az, hogy elmegyen, azon szerint, mint el vagyon végeztetvén, demaga jaj az embernek, az kinek miatta kézbe adattatik.
23. vers
és ők kezdék őköztük kérdezni, kicsoda volna őközülük az, ki ezt tenné.
24. vers
lőn kediglen vetekedés is őközöttük, kicsoda láttatnék őközöttük nagyobbnak lenni.
25. vers
mondá kediglen őnekik. az népeknek királyai uralkodnak az ő népükön, és az kiknek hatalmuk vagyon őrajtuk, jótevőknek hívattatnak.
26. vers
ti kediglen nem úgy, hanem az ki nagyobb tiközöttetek, úgyan viselje magát, mint az, ki ifjabb, és az, ki fő ember, úgyan viselje magát, mint az, ki szolgál.
27. vers
mert melyik nagyobb, az ki asztalhoz ül-e, avagy az, ki szolgál? nem az-e, az ki asztalhoz ül? de én tiközöttetek vagyok, mint ki szolgál.
28. vers
ti kediglen vagytok, kik meg megmaradátok énvelem, az énrajtam való kísértésekben.
29. vers
és én országot szerzek tinektek, miképpen az én atyám szerzett énnekem,
30. vers
hogy egyetek, és igyatok az én asztalomon az én országomban. és székekben üljetek, megítélvén az Izraelnek tizenkét nemzetségét.
31. vers
mondá kediglen az Úristen: Simon, Simon, íme az sátán kézbe kívána titeket, hogy megrostáljon, mint egy gabonát,
32. vers
de én kérést tevék teérted, hogy meg ne fogyatkozzék az te hited, te is valaha megfordulván erősítsd meg az te atyádfiait.
33. vers
és az mondá őneki: Uram, kész vagyok teveled mind tömlöcbe és mind halálra mennem.
34. vers
és az mondá. mondom teneked, Péter, nem szól addig ma az tyúk, mígnem háromszor tagadod meg, hogy engemet nem ismersz.
35. vers
és mondá őnekik: mikoron elbocsátalak titeket zsák nélkül és útra való táska nélkül és saru nélkül, volt-e valami fogyatkozásotok tinektek? és mondának azok: semmi nem volt.
36. vers
mondá annak okáért őnekik: de mostan az kinek zsákja vagyon, vegye fel, azonképpen útra való táskáját is, és az kinek nincsen, adja el az ő köntösét, és vegyen tört.
37. vers
mert mondom tinektek, hogy míglen be kell teljesedni énrajtam annak, az mi meg vagyon írván. és az hamisaknak közébe számláltatott. mert bizony az énrólam való dolgoknak vége vagyon.
38. vers
és mondának azok: Uram, ím két tőr vagyon itt. és Jézus mondá őnekik. igaz elég.
39. vers
és kimenvén az ő szokása szerint az Olajfáknak hegyére megyen vala. követék kediglen őtet az tanítványok is.
40. vers
és mikoron az helyre jutott volna, mondá őnekik: imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok.
41. vers
és ő elszakada őtőlük. közel annyi földön, mennyire egy kővel hajítanak, és térdére esvén imádkozik vala, ezt mondván:
42. vers
én atyám, ha akarod, vedd el éntőlem ez pohárt. demaga ne legyen az én akaratom, hanem az tied.
43. vers
megjelenék kediglen őneki az angyal az mennyországból erőt adván őneki.
44. vers
és nagy késálkodásban lévén, hosszabb imádságot teszen vala. és az ő verejtéke olyan vala, mint sok csepp vér, melyek az földre folynak vala.
45. vers
és mikor felkelt volna az imádkozástól, és az ő tanítványaihoz ment volna, úgy találá őket, hogy aludnának az szomorúságnak miatta.
46. vers
és mondá őnekik. mit alusztok? keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok.
47. vers
mikoron kediglen még ezt mondaná, íme nagy sereg nép, és az ki Júdásnak hívattatik vala, előttük jár vala, ki az tizenkettőnek egyik vala. és az Jézushoz közel mene, hogy őtet megcsókolná.
48. vers
az Jézus kediglen mondá őneki: Júdás, csókolással adod-e kézbe az embernek Fiát?
49. vers
mikoron látták volna kediglen az tanítványok, kik őmellette valának azt, az mi következendő vala, mondának őneki: Uram, tegyünk-e csapást rajtuk tőrrel?
50. vers
és egy őközülük csapást tőn az papoknak fejedelmének szolgájához, és elvágá az ő jobb fülét.
51. vers
felelvén kediglen az Jézus mondá: hagyjátok el eddiglen. és mikoron illette volna az ő fülét, meggyógyítá őtet.
52. vers
monda kediglen az Jézus azoknak, az kik őrá jöttenek vala, az papoknak fejedelmének és az templom őrizetére szerzett hadnagyoknak és az véneknek: szinte úgy jöttetek ki, mint egy latorra, tőrötökkel és fabotokkal,
53. vers
mikoron minden napon tiközöttetek jöttem legyen az templomban, kezeiteket ki nem nyújtátok énellenem. de ez az ti órátok, és sötétségeteknek hatalma.
54. vers
megfogák kediglen őtet, és elvivék, és bevivék az papoknak fejedelmének házába. az Péter kediglen távol megyen vala utána.
55. vers
mikoron kediglen tüzet gerjesztettenek volna az palotának közepette, és egyetembe leültenek volna, az Péter is leüle őközöttük.
56. vers
kit mikoron egy szolgáló asszony látott volna, hogy az tűz világánál ülne, szemeit őrá vetvén mondá: ez is amaz Jézussal vala.
57. vers
és az Péter megtagadá őtet ezt mondván: asszony, nem ismertem azt.
58. vers
és egy kevésvártatva más férfiú látván őtet mondá: te is azok közül való vagy. az Péter kediglen mondá. ember, nem vagyok.
59. vers
és mikoron közel egy órányi időnek közbevetése jött volna, némely más ember is, ugyanazont erősen vallja vala mondván: bizony ez is amaz emberrel vala, mert ez is Galileából való.
60. vers
és mondá az Péter: ember, nem tudom, mit mondasz. legottan mikoron még az Péter szólna, tyúk szóla.
61. vers
és fordulván az Jézus, az Péterre tekinte, és megemlékezék az Péter az Úristennek beszédéről, miképpen megmondotta vala őneki. minek előtte az tyúk szóland, háromszor fogsz megtagadni engemet.
62. vers
és kimenvén az Péter keserves sírást tőn.
63. vers
és az férfiak, az kik az Jézust tartják vala, csúfolják vala őtet, és verik vala,
64. vers
és mikoron körül befedezték volna őtet, arcul verik vala őtet, és megkérdék őtet ezt mondván. találd meg, és mondd meg, kicsoda az, az ki tégedet üte?
65. vers
és sok egyéb szidalmas beszédeket mondanak vala őellene.
66. vers
és mihelyen megvirrada egybegyűlének az köznépnek vénemberei és az papoknak fejedelmei és az írástudók, és az ő gyülekezetükbe vivék őtet
67. vers
ezt mondván: te vagy-e amaz Krisztus? mondd meg minekünk. és mondá őnekik. ha megmondandom tinektek, nem fogjátok hinni,
68. vers
hogy ha mégis foglak kérdeni titeket, meg nem feleltek énnekem, sem el nem eresztetek.
69. vers
ez időtől fogva az embernek Fia az Istennek erejének jobbja felől leszen ülvén.
70. vers
mondának továbbá mindnyájan. te vagy-e azért az Istennek Fia? mondá. ti mondjátok, hogy én vagyok?
71. vers
és azok mondának: mi szükségünk vagyon tanúbizonyságra továbbá? mert mi magunk ő maga szájából halljuk.
Könyvek
