Evangélium Szent Lukács írása szerint

capitolul 21


Capitole:


versetul 1

felemelvén kediglen szemeit látá azokat, az kik az ő hozott ajándékait az egyháznak kincstartó ládájába vetik vala be, kik gazdagok valának.


versetul 2

láta kediglen egy szegény özvegyet is, ki két kisded pénzt vet vala be oda.


versetul 3

és mondá. bizony mondom tinektek, hogy ez szegény özvegy mindezeknél többet vete be.


versetul 4

mert azok mind abból vetének pénzt az Istennek ajándékának közébe, az mi őnekik már hájuknak felette vagyon, ez kediglen az ő nagy szükségben való voltából minden életre való marháját, mely őneki vala, bevete.


versetul 5

és mondá nékiknek, kik az templomnak felőle szólnak vala, hogy szép kövekkel, és egyházban feltett ajándékokkal megékesített volna.


versetul 6

eljőnek az napok, melyekben ez köveknek közüle, az melyeket láttok, nem hagyattatik egy kő az más kövön, ki el ne töressék.


versetul 7

megkérdék kediglen őtet ezt mondván: mester, mikoron lesznek ezek, és mi jele annak, mikoron ezek eljövendők lesznek?


versetul 8

és Jézus mondá. meglássátok, hogy el ne hitessenek titeket. mert sokan fognak eljőni az én nevembe ezt mondván: én vagyok az Krisztus. és az idő közel vagyon. azért ne kövessétek azokat!


versetul 9

mikoron kediglen hallandjátok, hogy hadakozások vannak, és népek feltámadtanak, meg ne rettenjetek, mert ezeknek először mind meg kell lenni, de míglen nincsen az vég.


versetul 10

mond vala továbbá őnekik: egy nép más népnek ellene feltámad, és egy ország más országnak ellene,


versetul 11

és helyek szerte nagy földindulások lesznek és éhségek és döghalálok és rettenetes dolgok, és az égből nagy csudák lesznek,


versetul 12

de mindezeknek előtte, titeket meg fognak, és üldözni kezdenek gyülekezetben kézbe adván és őrizet alá vetvén, és királyokhoz, és fejedelmekhez vonszanak az én nevemért.


versetul 13

történék kediglen ez tinektek tanúbizonyságotokra.


versetul 14

annak okáért az ti szívetekbe erősen berekesszétek, hogy nem kell annak előtte oltalmatokra való beszédet gondolnotok.


versetul 15

mert szájat adok én tinektek és bölcsességet, melynek ellene nem mondhatnak, sem ellene nem állhatnak mindazok, kik tinektek ellenetek fognak cselekedni.


versetul 16

kézbe adnak kediglen titeket még szüleitek is, és atyátok fiai, és rokonságaitok, és barátaitok, és némelyet tiközületek megölnek,


versetul 17

és mindenek gyűlölni fognak az én nevemért,


versetul 18

és egy hajszál az ti főtökről el nem vész.


versetul 19

békességgel való tűrésnek általa hagyom, hogy bírjátok az ti lekeiteket.


versetul 20

mikoron kediglen látandjátok, hogy az Jeruzsálem körül vitetik az sereg népektől, akkoron tudjátok, hogy közel legyen az ő elpusztulása.


versetul 21

akkor az kik zsidó országban vannak, az hegyekre fussanak, és az kik annak közepében vannak, elmenjenek onnan, és az kik annak határában vannak, zsidó országba be ne menjenek,


versetul 22

mert bosszúállásnak napjai azok, hogy az írások mind beteljesedjenek.


versetul 23

jaj kedig az asszonyi állatoknak, kik terhesek, és azoknak, kik gyermeket szoptatnak az időben, mert nagy sanyargatás leszen ez földön, és ez népen nagy harag.


versetul 24

és elesnek az tőrnek élének miatta, és fogva viszik el őket, minden népeknek közébe. és az Jeruzsálemet az pogány népek lábukkal meg fogják nyomkodni mindaddig, mígnem az pogányoknak ideje beteljesedik.


versetul 25

és csudák lesznek az napban és az holdban és az csillagokban. és ez földeken az népek minden felől megszorulnak, és nagy utolsó szükségen fognak lenni, életekből való kétségbeesésnek miatta, mikoron az tenger zúgni fog, és az hab,


versetul 26

és az emberek elhalnak félelemnek miatta, és azoknak fejükre várásának miatta, melyek ez egész földön való emberekre jőnek. mert az mennyeknek erei megindíttatnak.


versetul 27

és akkoron meglátják az embernek fiát, hogy jő nagy hatalommal, és nagy dicsőséggel.


versetul 28

mikoron kediglen ezek kezdenek lenni. nézzetek fel, és emeljétek fel az ti fejeiteket, mert elközelgett az ti váltságotok.


versetul 29

és hasonlatosságot monda őnekik: lássátok az fügefát és minden egyéb fákat,


versetul 30

mikoron immáron kifakadnak, ezt látván ti magatoktól tudjátok, hogy közel legyen az nyár.


versetul 31

azonképpen ti is, mikoron ezeket látandjátok, hogy betelnek, tudjátok, hogy közel legyen az Istennek országa.


versetul 32

bizony mondom tinektek, el nem múlik az emberi életnek minden ideje, mígnem ezek mind meglesznek.


versetul 33

az ég, és az föld elmúlik, az én beszédem kediglen el nem múlnak.


versetul 34

megtartóztassátok ti magatokat, hogy valamikoron az ti szíveitek meg ne nehezüljenek torkosságnak és részegségnek miatta, és ez világi életről való gondoknak miatta, és hogy az nap nagy hirtelenséggel titeket meg ne tapasztaljon.


versetul 35

mert mint egy tőr, szinte azonképpen jő el mindenekre, kik ez egész földnek színén ölést vettenek maguknak.


versetul 36

vigyázzatok annak okáért minden időben, imádkozzatok, hogy eltávoztathassátok ti mindezeket, kik eljövendők, és hogy az embernek Fiának előtte állhassatok.


versetul 37

az templomban tanít vala kediglen nappal, éjjel kediglen kimenvén az hegyen lakozik vala, mely Olajfáknak hegyének mondatik,


versetul 38

és minden nép nagy reggel őhozzá jár vala, hogy az templomban az ő beszédét hallgatná.

Capitole:


Cărți