Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az korintusbelieknek írt
capítulo 11
verso 1
engem kövessetek, miképpen én is az Krisztust követem.
verso 2
dicsérlek kediglen titeket, atyámfiai, hogy azokat mind eszetekben tartjátok, akikre én titeket tanítottalak, és az szerzéseket azonképpen tartjátok, amint titeket tanítálak.
verso 3
de akarom, hogy tudjátok ezt, hogy minden férfiúnak feje az Krisztus, az asszonyembernek feje kediglen az férfiú, az Krisztusnak feje kediglen az Isten.
verso 4
minden férfiú, ki imádkozik avagy prófétál, ha valami vagyon fejében, gyalázattal illeti az ő fejét.
verso 5
minden asszonyember kediglen, ki imádkozik avagy prófétál, fejére fedélt nem vevén, gyalázattal illeti az ő fejét. mert ez szinte akképpen vagyon, mintha tar volna.
verso 6
mert ha fedélt nem veszen az ő fejére az asszonyember, haját is elberetválják. hogyha éktelen dolog az asszonyembernek haját elberetválni avagy elnyírni, befedezze az ő fejét.
verso 7
az férfiúnak kediglen nem kell befedezni az ő fejét. mert az férfiú az Istennek ábrázatja és tisztessége. de az asszonyember az férfiúnak tisztessége.
verso 8
mert az férfiú nincsen az asszonyembertől, hanem az asszonyember vagyon az férfiútól.
verso 9
mert az férfiú nem teremtetett az asszonyemberért, hanem az asszonyember az férfiúért.
verso 10
annak okáért az asszonyembernek az ő fejében kell hatalmának lenni az angyalokért,
verso 11
demaga az Úristen szerint sem az férfiú nem lehet az asszonyember nélkül, sem az asszonyember az férfiú nélkül.
verso 12
mert miképpen az férfiútól vagyon az asszonyember, azonképpen az férfiú is az asszonyember által vagyon, mindenek kediglen az Istentől vannak.
verso 13
ítéljétek meg ti magatok között, hogyha ékes dolog asszonyembernek mezítelen fővel imádni az Istent?
verso 14
nem az természet is erre tanít-e titeket, hogy az férfiúnak gyalázatára legyen, ha nagy hajat ereszt?
verso 15
viszontag az asszonyembernek tisztességére legyen, ha nagy hajat ereszt? annak okáért, hogy az haj azért adatott, hogy az fejet befedezze.
verso 16
ha ki kediglen láttatik olynak lenni, ki vetekedést szeret, minekünk efféle szokásunk nincsen, sem az Istennek egyházbeli népének.
verso 17
demaga mikoron azt parancsolom, ezt nem dicsérem, hogy jobban nem gyűltök egybe, hanem gonoszabban.
verso 18
mert először, mikoron az egyházba gyűltök, hallom, hogy hasonlás vagyon tiközöttetek, és valami részében hiszem is.
verso 19
mert hasonlásoknak is kell lenni tibennetek, hogy akik jóknak lelettettenek, nyilván legyenek tiközöttetek.
verso 20
annak okáért mikoron egy helyre begyűltök, nem az Úristen vacsorájának étele ez,
verso 21
annak okáért, hogy minden tiközületek az ételkor az ő tulajdon vacsoráját veszi elő, és emez éhezik, amaz kediglen részeg.
verso 22
nincsen-e házatok, holott egyetek és igyatok? avagy az egyházbeli népet megutáljátok-e, és szemérmességgel illetitek-e azokat, akiknek nincsen enniük való? mit mondjak tinektek? dicsérlek-e ezután titeket? ebben nem dicsérlek.
verso 23
mert én az Úristentől vőm ezt, melyet előtökbe is adék tinektek, hogy az Úr Jézus az éjjel, melyen kézbe adaték, kenyeret vőn kezébe,
verso 24
és minekutána hálát adott volna, elszegdelé, és mondá: vegyétek el, egyétek meg, ez az én testem, mely tiértetek elszegdeltetik, ezt az én emlékezetemre tegyétek.
verso 25
ugyanazon módon, mikoron az vacsora elvégeztetett volna, pohárt is vőn kezébe ezt mondván: ez pohár új testamentum az én véremben, valamennyiszer ivandotok, ezt tegyétek az én emlékezetemre.
verso 26
mert valamennyiszer ez kenyérben endetek, és ez pohárból ivandotok, az Istennek halálát hirdetik, mígnem eljövend.
verso 27
annak okáért valaki különben evendik ez kenyérből, hogynemmint méltó volna, és az Úristennek poharából ivandik, bűnös leszen az Úristennek testének és vérének hozzá vételében.
verso 28
jónak lelje kediglen az ember önnönmagát, és úgy egyék az kenyérből, és úgy igyék az pohárból.
verso 29
mert aki különben eszik avagy iszik, hogynemmint méltó volna, ítéletet eszik és iszik magának, igaz ítéletet nem tevén az Úristennek testéről.
verso 30
ezért vannak tiközöttetek ennyi kórok és betegek, és ezért halnak sokan el.
verso 31
mert ha az mi mivoltunkat jól megítéltük volna, az ítélet ránk nem szállott volna.
verso 32
demaga mikoron ítéletet szenvedünk, az Úristen fedd akkoron minket, hogy ez világgal el ne kárhozzunk.
verso 33
annak okáért atyámfiai, mikoron egybegyűltök enni, egyetek az másotokat megvárja.
verso 34
hogyha valakinek igen kell enni, otthon egyék, hogy az ti egybegyűlésetek kárhozatotokra ne legyen. az egyéb dolgokat, mikoron közötökbe menendek, én magam elrendelem.
Libros
