Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az korintusbelieknek írt
capítulo 4
verso 1
akképpen becsüljön minket ember, mint az Krisztusnak szolgáit, és az Istennek titok dolgainak házi dolgosit.
verso 2
ami kediglen ezeknek felette megmarad, az dolgosokban azt kívánják, hogy valakit hívnek találjanak.
verso 3
énnálam kediglen igen kicsiny dolog az, akár ti titőletek ítéltessem én, és akár az emberi ítélettől. sőt, én magam sem ítélem meg én magamat.
verso 4
mert az én lelkiismeretem semmi dologról meg nem fedd engemet, de ennek általa meg nem igazultatám, hanem az Úristen, az ki engemet megítél.
verso 5
annak okáért időnek előtte valami ítéletet ne tegyetek, mígnem eljövend az Úristen, ki megvilágosítja jövendőre az sötétségnek titok dolgait, és nyilvánvalóvá teszi az szíveknek tanácsit, és akkoron dicsérete leszen mindennek az Istentől.
verso 6
ezeket kediglen, atyámfiai, példaképpen vőm én magamra és az Apollóra tiértetek, hogy mibennünk tanulnátok, hogy valaki annak felette, amint megírám ő magáról, ne vélekedjék, hogy egyiktek az másotoknak ellene, emez amannak ellene fel ne fuvalkodjék.
verso 7
mert kicsoda ítél meg tégedet? micsoda ajándékod vagyon kediglen, amelyet mástól nem vettél, hogyha mástól vetted, mit dicsekszel, mintha nem vetted volna?
verso 8
immáron hasatok betelt, immáron meggazdagultatok. minálunk nélkül országot nyertetek, akarnám, hogy nyertetek volna, hogy mi is tiveletek együtt országlanánk.
verso 9
mert azt állítom, hogy az Isten engemet, ki utolsó apostol vagyok, úgy mutatott legyen, mint egy halálra való embert. mert olyanná lők, mint kin mind ez világ, és mind az ördögök, és mind az emberek csodálnak.
verso 10
mi balgatagok vagyunk az Krisztusért, ti kediglen bölcsek vagytok az Krisztus által. mi erőtlenek vagyunk, ti kediglen erőben vagytok, ti híresek és nevesek vagytok, mi utálatosak vagyunk.
verso 11
mind ez ideiglen mind éhezünk, és mind szomjúhozunk, és mind ruhátlanok vagyunk, és mind ököllel verettettünk,
verso 12
és mind ide és tova bujdosunk, és mind munkát teszünk tulajdon kezünkkel munkálódván. aki minekünk gonoszt mond, annak jót mondunk, aki minket háborgat, azt neki eltűrjük,
verso 13
aki szidalombeszéddel illet, annak jót kívánunk. olyanná lőnk, mint ez világnak valami gennyedtsége, és mindennek valami elvetett része mind ez napiglan.
verso 14
nem azért mondom ezt, hogy titeket szeméremséggel illesselek, de intelek titeket, mint én szerelmes fiaimat.
verso 15
mert jóllehet, számtalan doktorotok legyen az Krisztus hitében, demaga nem sok atyátok vagyon. mert bizony az, hogy az Krisztus Jézusban az evangéliumnak általa én szülélek titeket.
verso 16
intelek azért titeket, hogy engemet kövessetek.
verso 17
ennek okáért küldém én tihozzátok az Timóteust, ki az Úristenben énnekem szerelmetes, és hív fiam, ki eszetekbe juttatja tinektek az én útjaimat, melyek az Krisztusban vannak, azonképpen, miképpen mindenütt minden egyházbeli népek között tanítást teszek.
verso 18
szinte azonképpen felfuvalkodtanak nékik tiközöttetek, mintha tihozzátok nem mennék.
verso 19
de rövid időben tihozzátok megyek, ha az Isten akarja, és meglátom azoknak, kik felfuvalkodtanak, nem az ő beszédüket, hanem jó művelkedetüket.
verso 20
mert nem az beszédben vagyon az Istennek országa, hanem az jó életben.
verso 21
mit akartok, vesszővel menjek-e tihozzátok, avagy szeretettel és engedelmes Szentlélekkel?
Libros
