Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az korintusbelieknek írt
capítulo 3
verso 1
én is, atyámfiai, nem szólhaték tinektek, mint lelkieknek, hanem szólnom kelleték, mint testieknek, és olyaknak, kik az Krisztusban gyermekek volnátok.
verso 2
tejitallal nevelélek titeket, és nem étekkel, mert még erőtök nem vala, de még mostan is nincsen erőtök.
verso 3
mert mégis test szerint valók vagytok. mert mikoron tiközöttetek hűtlenség és vetekedés legyen és pártütések, nem testiek vagytok-e, és nem emberi természet szerint jártok-e?
verso 4
mert némely tiközületek ezt mondja: én bizony Pálé vagyok, más kediglen, én Apollóé, nem test szerint valók vagytok-e?
verso 5
kicsoda azért az Pál? kicsoda kediglen az Apolló? hanem csak szolgák, kiknek általa az hitre fordulátok, és miként az Isten mindeneknek munkát adott.
verso 6
én tőm az plántálást, az Apolló öntözé meg, de az Isten ada növekedést.
verso 7
annak okáért sem az nem lehet valami, aki plántálást teszen, sem az, ki azt ötözi, hanem aki növekedést ad, az Isten.
verso 8
az kediglen, ki az plántálást teszi, és ki azt ötözi, egyek. demaga mindennek megadják az ő jutalmát az ő munkája szerint.
verso 9
mert az Istennel együtt művelünk, ti kediglen az Istennek szántástétele vagytok, és az Istennek alkotmánya vagytok, az Istennek ajándékának mivolta szerint, melyet énnekem ada.
verso 10
mint egy bölcs főácsmester, fundamentumot verék, más ember épít kediglen felül rajta, de meglássa minden, miképpen teszen felül rajta építést.
verso 11
mert más fundamentumot senki nem vethet ennek kívüle, amelyet vetettenek, mely az Jézus Krisztus.
verso 12
hogyha valaki ez fundamentumra felül rak aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fákat, szénát, szalmát, mindennek az ő műve nyilván leszen.
verso 13
mert az nap megmutatja, mely az tűzben megtetszik. és mindennek az ő műve minemű legyen, az tűz meg fogja mutatni, ha jó.
verso 14
ha kinek műve megmaradand, amit felül rakott, jutalmat veszen,
verso 15
ha kinek az ő műve megégend, kárt vall, ő maga kediglen megmenekedik, de úgy, mintha ki tűzből szaladott ki.
verso 16
nem tudjátok-e, hogy az Istennek vagytok ti temploma, és az Istennek lelke lakozik tibennetek?
verso 17
ha ki az Istennek templomát megfertőzteti, elveszti azt az Isten. mert az Istennek temploma szent, ti vagytok kediglen az templom.
verso 18
valaki ő magát meg ne csalja! ha valaki ő magának láttatik bölcsnek lenni tiközöttetek, balgatag legyen ez világon, hogy bölccsé tétessék.
verso 19
mert ez világnak bölcsessége balgatagság az Istennek előtte. mert meg vagyon írván ez: aki megfogja az nagy bölcseket az ő álnokságukban.
verso 20
és is még: az Úristen tudja az nagy bölcseknek gondolatit, hogy hiábavalók legyenek.
verso 21
annak okáért emberekben senki ne dicsekedjék. mert mindenek tietek,
verso 22
akár Pál legyen, és akár Apolló, és akár Kéfás, akár ez világ, akár élet, akár halál, akár jelen való dolog, akár jövendő. mindezek, mondám, tietek,
verso 23
ti kediglen az Krisztusé vagytok, az Krisztus kediglen az Istené.
Libros
