Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az korintusbelieknek írt
capítulo 15
verso 1
tudásotokra adom kediglen tinektek, atyámfiai, az Evangéliumot, melyet tinektek prédikálék, melyet be is fogadátok, kiben erősen is maradtok,
verso 2
ki által üdvösségeteket is megnyeritek, miképpen hirdettem legyen, ha eszetekben tartjátok, és ha hiába nem hittétek.
verso 3
mert előtökbe adám tinektek először, melyeket én is megértettem vala, hogy az Krisztus meghalt legyen az mi bűneinkért az írások szerint,
verso 4
és hogy eltemettetett legyen, és hogy feltámadott legyen harmadnapon, az írások szerint,
verso 5
és hogy megjelent legyen Péternek, annak utána amaz tizenkettőnek,
verso 6
annak utána megjelenék egyetembe többek, hogynemmint ötszáz atyafiaknak, kiknek közüle sokan vannak még úgyan mind ez napiglan, nékik kediglen el is nyugodtanak.
verso 7
annak utána megjelenék Jakabnak, azután mind az apostoloknak.
verso 8
legutolszor kediglen megjelenék énnekem is, mint egy idétlen gyermeknek.
verso 9
mert én az apostoloknak közötte mentől kisebb vagyok, ki alkalmas nem vagyok erre, hogy apostolnak hívattassam, annak okáért, hogy az Isten egyházbeli népét háborgattam,
verso 10
de az Istennek ajándéka vagyok, ami vagyok. és az ajándék, melyet énnekem ada, hiábavaló nem lőn, hanem több munkát tevék, hogynemmint mind az egyebek, demaga nem én, hanem az Istennek ajándéka, mely énbennem vagyon.
verso 11
annak okáért akár én prédikáljak, és akár az egyebek, ekképpen prédikáljunk, és ti is ekképpen hítek.
verso 12
hogyha az Krisztus prédikáltatik halottaiból feltámadott lenni, miképpen mondják nékik tiközöttetek, hogy ne legyen az halottaknak feltámadása?
verso 13
ha kediglen az halottaknak nincsen feltámadásuk, az Krisztus sem támadott fel.
verso 14
hogyha az Krisztus fel nem támadott, bizony hiábavaló az mi prédikálásunk, hiábavaló kediglen az ti hitetek is.
verso 15
mi is kediglen az Istennek hamis tanúinak lelettetünk. mert tanúbizonyságot tőnk az Istentől, hogy feltámasztotta legyen az Krisztust, akit fel nem támasztott, ha az úgy vagyon, hogy az halottak fel nem támadnak.
verso 16
mert ha az halottak fel nem támadnak, az Krisztus sem támadott fel.
verso 17
hogyha az Krisztus fel nem támadott, hiábavaló az ti hitetek, még az ti bűneitekben vagytok.
verso 18
azért azok is elvesztenek, akik az Krisztus hitében nyugodtanak el.
verso 19
ha ez életben csak az Krisztusban való reménységgel tartjuk magunkat minden embereknek közötte, igen nyavalyásak vagyunk.
verso 20
de az Krisztus halottaiból feltámada, azok között, akik elnyugodtanak vala, az feltámadásban első lőn.
verso 21
mert minekutána az embernek általa jöve az halál ez világra, ismét embernek általa lőn az halottaknak feltámadása.
verso 22
mert miképpen az Ádámnak általa mindenek meghalnak, azonképpen az Krisztusnak általa mindenek életet vesznek,
verso 23
minden kediglen az ő rendiben, kiknek feltámadásában az Krisztus első, annak utána azok, kik az Krisztushoz méltók lesznek az ő eljövésében,
verso 24
legottan vég leszen, mikoron az országot megadja az Istennek, az ő Atyjának, mikoron semmivé teszen minden fejedelemséget és minden hatalmasságot és minden erővel való birodalmat.
verso 25
mert uralkodni kell őneki mindaddig, mígnem minden ő ellenségit az ő lábainak alá vetendi.
verso 26
az legutolsó ellenség, az halál, semmivé tétetik. mert mindeneket az ő lábainak alá vetett.
verso 27
mikoron kedig azt mondja, hogy mindenek lábai alá legyenek vettetvén, nyilván vagyon, hogy ki kell venni azt, aki mindeneket ő birodalma alá vetett.
verso 28
mikoron kediglen mindenek az ő birodalma alatt fognak lenni, akkoron az Fiú is birodalma alatt fog lenni annak, aki mindeneket birodalma alá vetett őneki, hogy az Isten mindenekben minden legyen.
verso 29
ha semmiképpen az halottak fel nem támadnak, mit fognak tenni azok, kik az halottakért megkeresztelkednek? miért keresztelkednek meg őértük?
verso 30
miért élünk veszedelemben mi is minden időben?
verso 31
naponként halálra adom magamat az én dicsekedésem szerint, mely vagyon az Krisztus Jézusban, az mi Urunkban.
verso 32
ha az halottak fel nem támadnak emberi vélekedés szerint, micsoda hasznát veszem én, mikor az fene vadakkal megvívék Efezusban? együnk és igyunk, mert holnap meghalunk.
verso 33
meg ne csaljon valaki titeket! az jó erkölcsöket megdögletik az egymással való gonosz beszélések.
verso 34
serkenjetek fel jól élvén, és bűnben ne éljetek! mert nékikben az Istennek ismerete nincsen. mondom ezt azért, hogy megszégyelljétek magatokat.
verso 35
de mondja valaki, miképpen támadnak fel az halottak? minemű testtel jőnek elő?
verso 36
esztelen. ami magot te az földbe vetsz, élővé nem tétetik, hanem ha meg meghaland.
verso 37
és ami magot elvetsz is, nem olyan testes állatot vetsz el, amely rajta kel, hanem tiszta magot, hogy példa szerint szóljak, tiszta búzamagot vetsz el, avagy valami egyéb magot.
verso 38
de az Isten ad testet annak, amint ő akarja, és minden magnak az ő testét.
verso 39
nem minden hús ugyanazon hús, hanem bizony az, hogy az embereknek húsa más, más kediglen az barmoknak, más az halaknak, más az madaraknak.
verso 40
vannak égi testes állatok is, vannak földi testes állatok is. de bizony az, hogy más az mennyei állatoknak dicsőségben való volta, más az földi állatoknak,
verso 41
más az napnak dicsőségben való volta, más az holdnak dicsőségben való volta, más az csillagoknak dicsőségben való volta. mert egy csillag különb az más csillagtól dicsőségben való voltában.
verso 42
ekképpen vagyon az halottaknak is az ő feltámadásuk. rothadatosságban ásattatik be az földbe, rothadatlanságban támad fel,
verso 43
beásattatik utálatos állapotban, feltámad dicső állapotban, beásattatik erőtlen állapotban, feltámad hatalmas állapotban,
verso 44
az földbe ásattatik növedékeny testben, feltámad lelki testben,
verso 45
miképpen meg vagyon írva. az első ember, az Ádám test által élő lélekre teremteték. az utolsó Ádám lélek által elevenítő lélekre teremteték.
verso 46
de nem az az első, amely lélek szerint való, hanem amely test szerint való, annak utána amely lélek szerint való.
verso 47
az első ember az földből földi lőn, az második ember, az Úristen, az mennyországból adaték.
verso 48
minemű amaz földi ember, olyaténok azok is, akik földiek. és minemű amaz mennyei ember, olyaténok azok is, akik mennyeiek.
verso 49
és miképpen az földi embernek ábrázatát viselők, az mennyei embernek is ábrázatát fogjuk viselni.
verso 50
ezt mondom kediglen, atyámfiai, azért, hogy az test és az vér az Istennek országának örökségét meg nem nyerheti. sem az rothadatosság nem veheti az rothadatlanságnak örökségét.
verso 51
ím, isteni titkot mondok tinektek: bizony az, hogy mindnyájan el nem nyugszunk, demaga mind elváltoztatunk időnek mentől kisebb részében,
verso 52
és egy szempillantásban, az utolsó trombitaszónak általa. mert szól jövendőre az trombita, és az halottak feltámadnak, kik rothadatosság nélkül lesznek, és mi elváltoztatunk.
verso 53
mert ez rothadandó testnek rothadatlanságba kell öltözni, és ez halandó testnek halhatatlanságot kell felvenni.
verso 54
mikoron kediglen ez rothadandó test rothadatlanságba öltözik, akkoron telik be az beszéd, mely így vagyon megírva: az halál benyelettetett az győzedelembe.
verso 55
holott vagyon, halál, az te fullánkod? holott vagyon, pokol, az te győzedelmed?
verso 56
az halálnak kediglen fullánkja az bűn, az bűnnek kediglen hatalmassága az törvény.
verso 57
de hála legyen az Istennek, ki győzedelmet ada minekünk, az mi Urunknak, az Jézus Krisztusnak általa.
verso 58
annak okáért, szerelmes atyámfiai, állhatatosak legyetek, indulás nélkül valók, az Úristennek munkájában mindenkoron bővelkedők, mikoron tudjátok, hogy az ti munkátok nem hiábavaló az Úristenben.
Libros
