Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az korintusbelieknek írt
15. fejezet
1. vers
tudásotokra adom kediglen tinektek, atyámfiai, az Evangéliumot, melyet tinektek prédikálék, melyet be is fogadátok, kiben erősen is maradtok,
2. vers
ki által üdvösségeteket is megnyeritek, miképpen hirdettem legyen, ha eszetekben tartjátok, és ha hiába nem hittétek.
3. vers
mert előtökbe adám tinektek először, melyeket én is megértettem vala, hogy az Krisztus meghalt legyen az mi bűneinkért az írások szerint,
4. vers
és hogy eltemettetett legyen, és hogy feltámadott legyen harmadnapon, az írások szerint,
5. vers
és hogy megjelent legyen Péternek, annak utána amaz tizenkettőnek,
6. vers
annak utána megjelenék egyetembe többek, hogynemmint ötszáz atyafiaknak, kiknek közüle sokan vannak még úgyan mind ez napiglan, nékik kediglen el is nyugodtanak.
7. vers
annak utána megjelenék Jakabnak, azután mind az apostoloknak.
8. vers
legutolszor kediglen megjelenék énnekem is, mint egy idétlen gyermeknek.
9. vers
mert én az apostoloknak közötte mentől kisebb vagyok, ki alkalmas nem vagyok erre, hogy apostolnak hívattassam, annak okáért, hogy az Isten egyházbeli népét háborgattam,
10. vers
de az Istennek ajándéka vagyok, ami vagyok. és az ajándék, melyet énnekem ada, hiábavaló nem lőn, hanem több munkát tevék, hogynemmint mind az egyebek, demaga nem én, hanem az Istennek ajándéka, mely énbennem vagyon.
11. vers
annak okáért akár én prédikáljak, és akár az egyebek, ekképpen prédikáljunk, és ti is ekképpen hítek.
12. vers
hogyha az Krisztus prédikáltatik halottaiból feltámadott lenni, miképpen mondják nékik tiközöttetek, hogy ne legyen az halottaknak feltámadása?
13. vers
ha kediglen az halottaknak nincsen feltámadásuk, az Krisztus sem támadott fel.
14. vers
hogyha az Krisztus fel nem támadott, bizony hiábavaló az mi prédikálásunk, hiábavaló kediglen az ti hitetek is.
15. vers
mi is kediglen az Istennek hamis tanúinak lelettetünk. mert tanúbizonyságot tőnk az Istentől, hogy feltámasztotta legyen az Krisztust, akit fel nem támasztott, ha az úgy vagyon, hogy az halottak fel nem támadnak.
16. vers
mert ha az halottak fel nem támadnak, az Krisztus sem támadott fel.
17. vers
hogyha az Krisztus fel nem támadott, hiábavaló az ti hitetek, még az ti bűneitekben vagytok.
18. vers
azért azok is elvesztenek, akik az Krisztus hitében nyugodtanak el.
19. vers
ha ez életben csak az Krisztusban való reménységgel tartjuk magunkat minden embereknek közötte, igen nyavalyásak vagyunk.
20. vers
de az Krisztus halottaiból feltámada, azok között, akik elnyugodtanak vala, az feltámadásban első lőn.
21. vers
mert minekutána az embernek általa jöve az halál ez világra, ismét embernek általa lőn az halottaknak feltámadása.
22. vers
mert miképpen az Ádámnak általa mindenek meghalnak, azonképpen az Krisztusnak általa mindenek életet vesznek,
23. vers
minden kediglen az ő rendiben, kiknek feltámadásában az Krisztus első, annak utána azok, kik az Krisztushoz méltók lesznek az ő eljövésében,
24. vers
legottan vég leszen, mikoron az országot megadja az Istennek, az ő Atyjának, mikoron semmivé teszen minden fejedelemséget és minden hatalmasságot és minden erővel való birodalmat.
25. vers
mert uralkodni kell őneki mindaddig, mígnem minden ő ellenségit az ő lábainak alá vetendi.
26. vers
az legutolsó ellenség, az halál, semmivé tétetik. mert mindeneket az ő lábainak alá vetett.
27. vers
mikoron kedig azt mondja, hogy mindenek lábai alá legyenek vettetvén, nyilván vagyon, hogy ki kell venni azt, aki mindeneket ő birodalma alá vetett.
28. vers
mikoron kediglen mindenek az ő birodalma alatt fognak lenni, akkoron az Fiú is birodalma alatt fog lenni annak, aki mindeneket birodalma alá vetett őneki, hogy az Isten mindenekben minden legyen.
29. vers
ha semmiképpen az halottak fel nem támadnak, mit fognak tenni azok, kik az halottakért megkeresztelkednek? miért keresztelkednek meg őértük?
30. vers
miért élünk veszedelemben mi is minden időben?
31. vers
naponként halálra adom magamat az én dicsekedésem szerint, mely vagyon az Krisztus Jézusban, az mi Urunkban.
32. vers
ha az halottak fel nem támadnak emberi vélekedés szerint, micsoda hasznát veszem én, mikor az fene vadakkal megvívék Efezusban? együnk és igyunk, mert holnap meghalunk.
33. vers
meg ne csaljon valaki titeket! az jó erkölcsöket megdögletik az egymással való gonosz beszélések.
34. vers
serkenjetek fel jól élvén, és bűnben ne éljetek! mert nékikben az Istennek ismerete nincsen. mondom ezt azért, hogy megszégyelljétek magatokat.
35. vers
de mondja valaki, miképpen támadnak fel az halottak? minemű testtel jőnek elő?
36. vers
esztelen. ami magot te az földbe vetsz, élővé nem tétetik, hanem ha meg meghaland.
37. vers
és ami magot elvetsz is, nem olyan testes állatot vetsz el, amely rajta kel, hanem tiszta magot, hogy példa szerint szóljak, tiszta búzamagot vetsz el, avagy valami egyéb magot.
38. vers
de az Isten ad testet annak, amint ő akarja, és minden magnak az ő testét.
39. vers
nem minden hús ugyanazon hús, hanem bizony az, hogy az embereknek húsa más, más kediglen az barmoknak, más az halaknak, más az madaraknak.
40. vers
vannak égi testes állatok is, vannak földi testes állatok is. de bizony az, hogy más az mennyei állatoknak dicsőségben való volta, más az földi állatoknak,
41. vers
más az napnak dicsőségben való volta, más az holdnak dicsőségben való volta, más az csillagoknak dicsőségben való volta. mert egy csillag különb az más csillagtól dicsőségben való voltában.
42. vers
ekképpen vagyon az halottaknak is az ő feltámadásuk. rothadatosságban ásattatik be az földbe, rothadatlanságban támad fel,
43. vers
beásattatik utálatos állapotban, feltámad dicső állapotban, beásattatik erőtlen állapotban, feltámad hatalmas állapotban,
44. vers
az földbe ásattatik növedékeny testben, feltámad lelki testben,
45. vers
miképpen meg vagyon írva. az első ember, az Ádám test által élő lélekre teremteték. az utolsó Ádám lélek által elevenítő lélekre teremteték.
46. vers
de nem az az első, amely lélek szerint való, hanem amely test szerint való, annak utána amely lélek szerint való.
47. vers
az első ember az földből földi lőn, az második ember, az Úristen, az mennyországból adaték.
48. vers
minemű amaz földi ember, olyaténok azok is, akik földiek. és minemű amaz mennyei ember, olyaténok azok is, akik mennyeiek.
49. vers
és miképpen az földi embernek ábrázatát viselők, az mennyei embernek is ábrázatát fogjuk viselni.
50. vers
ezt mondom kediglen, atyámfiai, azért, hogy az test és az vér az Istennek országának örökségét meg nem nyerheti. sem az rothadatosság nem veheti az rothadatlanságnak örökségét.
51. vers
ím, isteni titkot mondok tinektek: bizony az, hogy mindnyájan el nem nyugszunk, demaga mind elváltoztatunk időnek mentől kisebb részében,
52. vers
és egy szempillantásban, az utolsó trombitaszónak általa. mert szól jövendőre az trombita, és az halottak feltámadnak, kik rothadatosság nélkül lesznek, és mi elváltoztatunk.
53. vers
mert ez rothadandó testnek rothadatlanságba kell öltözni, és ez halandó testnek halhatatlanságot kell felvenni.
54. vers
mikoron kediglen ez rothadandó test rothadatlanságba öltözik, akkoron telik be az beszéd, mely így vagyon megírva: az halál benyelettetett az győzedelembe.
55. vers
holott vagyon, halál, az te fullánkod? holott vagyon, pokol, az te győzedelmed?
56. vers
az halálnak kediglen fullánkja az bűn, az bűnnek kediglen hatalmassága az törvény.
57. vers
de hála legyen az Istennek, ki győzedelmet ada minekünk, az mi Urunknak, az Jézus Krisztusnak általa.
58. vers
annak okáért, szerelmes atyámfiai, állhatatosak legyetek, indulás nélkül valók, az Úristennek munkájában mindenkoron bővelkedők, mikoron tudjátok, hogy az ti munkátok nem hiábavaló az Úristenben.
Könyvek
