Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az korintusbelieknek írt
14. fejezet
1. vers
foglaljátok szeretetben magatokat, kövessétek az lelki ajándékot, demaga erre igyekezzetek inkább, hogy az írásnak értelmét adhassátok.
2. vers
mert aki magának való nyelven szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek, mert senki hallván nem érti, aki Szentléleknek ihléséből szól, isteni titkokat szól.
3. vers
de aki írást magyaráz, embereknek szól, azoknak épülésükre és intésükre és vigasztalásukra.
4. vers
aki magának való nyelven szól, ő magának épülésére szól. de aki írást magyaráz, az az egyházbeli népnek épülésére szól.
5. vers
akarom kediglen, hogy ti mindnyájan sok nyelveken szóljatok. demaga inkább akarom, hogy írásmagyarázásnak ajándéka legyen tibennetek. mert nagyobb, aki írást magyaráz, hogynemmint aki sok nyelven szól, hanem ha megmagyarázza, hogy az egyházbeli nép épülést vegyen.
6. vers
mostan kediglen, atyámfiai, ha tihozzátok megyek sok nyelven szólván, mit használok tinektek? hanem ha tinektek szólok avagy jelenésnek általa, avagy tudományomnak általa, avagy írásmagyarázásnak általa, avagy tanításnak általa?
7. vers
sőt, az lelketlen állatok is, melyeknek szavuk vagyon, akár síp legyen és akár hegedű, ha úgy nem szólnak, hogy választást tehessenek, miképpen ismerik meg, ha sípolnak avagy hegedülnek?
8. vers
mert ha nem érthetik az trombitának szavát, kicsoda fog készülni az ütközetre?
9. vers
ezenképpen ti is ha oly beszédet nem tesztek tiközöttetek az ti nyelveteknek általa, melyet megérthetnék, miképpen fogja megérteni valaki, mit mondotok? mert olyaténok lesztek, mint kik az égbe beszélnek.
10. vers
példa erről. szóknak ily nagy sok neme vagyon ez világon, és egy sincsen ezek közül szó nélkül.
11. vers
annak okáért ha nem tudandom az szónak jegyzését, idegen nyelven való ember leszek annál, aki énvelem szól, és akivel én szólok, idegen nyelven való ember leszen énnálam.
12. vers
annak okáért ti is, hogymivel az lelki ajándékot követitek, az keresztyéneknek épülésére igyekezzetek ezen, hogy egyebeknél jelesebbek legyetek.
13. vers
annak okáért aki magának való nyelven szól, könyörögjön, hogy megmagyarázhassa.
14. vers
mert ha csak nyelvemmel imádkozom, az imádság csak az lehelésnek általa vagyon, de az én értelmem haszon nélkül vagyon.
15. vers
mit tegyek tehát? imádságot teszek lehelésemmel, de imádságot teszek értelmemmel is. éneklést teszek lelelésemmel, de éneklést teszek értelmemmel is.
16. vers
mert ha csak leheléseddel tész áldást az keresztyén népek között, aki az tudatlannak helyébe vagyon ott, miképpen tudja teutánad mondani az áment, az te hálaadásodra? mert nem tudja, mit mondasz.
17. vers
mert te bizony jól teszed az hálaadást, de más nem épül őbelőle.
18. vers
hálát adok az én Istenemnek, hogy inkább szólok különb-különb nyelveken, hogynemmint mind ti.
19. vers
de azt akarom, hogy az egyházbeli népeknek közötte csak öt igét szóljak az én értelmem szerint, hogy egyebeket is tanítsak, inkább, hogynemmint tízezer igét nyelvemmel.
20. vers
atyámfiai, ne legyetek gyermekek eszetekkel, de gonoszsággal gyermekek legyetek, eszetekkel kediglen fogyatkozás nélkül valók legyetek.
21. vers
meg vagyon írva az ó törvényben. különb-különb nyelvekkel és különb-különb ajkakkal fogok szólni ez népnek, és még így sem fognak hallgatni engemet, az Úristen mondja ezt.
22. vers
annak okáért az nyelvek jelenségért vannak, nem azoknak, akik hívek, hanem akik hitetlenek. viszontag az írásnak magyarázása nem az hitetlenekért vagyon, hanem az hívekért.
23. vers
annak okáért ha mind az egész egyházbeli nép begyűl, és egyetembe mindnyájan különb-különb nyelveken kezdenek szólni, történnék kedig bemenniük az tudatlanoknak avagy az hitetleneknek, nem azt kezdik-e mondani, hogy eszetek elveszett?
24. vers
hogyha mindnyájan írást fogtok magyarázni, és akkoron történnék bemenni az hitetleneknek avagy az tudatlanoknak, mindeneknél nyilván leszen az ő mivolta, mindenek ítéletet tesznek őfelőle,
25. vers
és ezenképpen az ő szívének titok dolgai kinyilatkoznak, és ekképpen orcájára leborulván az Istent imádni fogja, vallást tévén, hogy az Isten igazán tibennetek legyen.
26. vers
tehát mit kell tenni, atyámfiai? valamennyiszer egybegyűltök, mindeniteknek szokott isteni éneke vagyon, tanításra való ajándéka vagyon, nyelvnek ajándéka vagyon, isteni jelenésnek ajándéka vagyon, írásmagyarázásnak ajándéka vagyon, mindenek egyebeknek épülésére legyenek.
27. vers
akár magának való nyelven szól valaki, két embernek általa legyen, avagy mentől többen, három embernek általa, és ez változatossággal legyen, és az egyik magyarázást tegyen.
28. vers
hogyha magyarázó nincsen, veszteg hallgasson az egyházbeli nép között, és csak ő magának tegyen szólást és az Istennek.
29. vers
az írásmagyarázók kediglen ketten avagy hárman szóljanak, és az egyebek ítéletet tegyenek őróla.
30. vers
ha kediglen az másnak jelenés leend, aki őmellette ül, az első veszteg hallgasson.
31. vers
mert egyenként mindnyájan magyarázást tehettek, hogy mindnyájan tanuljanak, és mindnyájan vigasztalást vegyenek,
32. vers
és az írásmagyarázóknak lelkekben való ihlésük önnön hatalmukban vannak.
33. vers
mert az Isten nem oka az szertelen való dolognak, hanem az békességnek, mint minden egyházbeli népeknek közötte szokott lenni.
34. vers
az ti asszonyemberitek veszteg hallgassanak az egyházbeli nép között. mert nem engedtetett őnekik, hogy ott szóljanak, hanem hogy birodalom alatt legyenek, mint az törvény is mondja.
35. vers
hogyha valamit akarnak tanulni, házuknál kérdjék meg az ő férjüktől. mert éktelen dolog az asszonyembereknek az egyházbeli nép között szólni.
36. vers
avagy titőletek vett-e eredetet az Istennek igéje? avagy csak tiközitekbe juta-e?
37. vers
ha ki láttatik tiközületek írásmagyarázónak, avagy lelki ajándékokkal jelesnek lenni, értse, amelyeket én tinektek írok, hogy az Úristennek parancsolati legyenek.
38. vers
de ha valaki nem akarja érteni, ám bátran ne értse.
39. vers
annak okáért atyámfiai, erre erőlködjetek, hogy írást magyarázhassatok, és meg ne tiltsátok az sok nyelven való szólást is.
40. vers
mindenek ékesen és rend szerint legyenek.
Könyvek
