Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az korintusbelieknek írt

3. fejezet


Fejezetek:


1. vers

én is, atyámfiai, nem szólhaték tinektek, mint lelkieknek, hanem szólnom kelleték, mint testieknek, és olyaknak, kik az Krisztusban gyermekek volnátok.


2. vers

tejitallal nevelélek titeket, és nem étekkel, mert még erőtök nem vala, de még mostan is nincsen erőtök.


3. vers

mert mégis test szerint valók vagytok. mert mikoron tiközöttetek hűtlenség és vetekedés legyen és pártütések, nem testiek vagytok-e, és nem emberi természet szerint jártok-e?


4. vers

mert némely tiközületek ezt mondja: én bizony Pálé vagyok, más kediglen, én Apollóé, nem test szerint valók vagytok-e?


5. vers

kicsoda azért az Pál? kicsoda kediglen az Apolló? hanem csak szolgák, kiknek általa az hitre fordulátok, és miként az Isten mindeneknek munkát adott.


6. vers

én tőm az plántálást, az Apolló öntözé meg, de az Isten ada növekedést.


7. vers

annak okáért sem az nem lehet valami, aki plántálást teszen, sem az, ki azt ötözi, hanem aki növekedést ad, az Isten.


8. vers

az kediglen, ki az plántálást teszi, és ki azt ötözi, egyek. demaga mindennek megadják az ő jutalmát az ő munkája szerint.


9. vers

mert az Istennel együtt művelünk, ti kediglen az Istennek szántástétele vagytok, és az Istennek alkotmánya vagytok, az Istennek ajándékának mivolta szerint, melyet énnekem ada.


10. vers

mint egy bölcs főácsmester, fundamentumot verék, más ember épít kediglen felül rajta, de meglássa minden, miképpen teszen felül rajta építést.


11. vers

mert más fundamentumot senki nem vethet ennek kívüle, amelyet vetettenek, mely az Jézus Krisztus.


12. vers

hogyha valaki ez fundamentumra felül rak aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fákat, szénát, szalmát, mindennek az ő műve nyilván leszen.


13. vers

mert az nap megmutatja, mely az tűzben megtetszik. és mindennek az ő műve minemű legyen, az tűz meg fogja mutatni, ha jó.


14. vers

ha kinek műve megmaradand, amit felül rakott, jutalmat veszen,


15. vers

ha kinek az ő műve megégend, kárt vall, ő maga kediglen megmenekedik, de úgy, mintha ki tűzből szaladott ki.


16. vers

nem tudjátok-e, hogy az Istennek vagytok ti temploma, és az Istennek lelke lakozik tibennetek?


17. vers

ha ki az Istennek templomát megfertőzteti, elveszti azt az Isten. mert az Istennek temploma szent, ti vagytok kediglen az templom.


18. vers

valaki ő magát meg ne csalja! ha valaki ő magának láttatik bölcsnek lenni tiközöttetek, balgatag legyen ez világon, hogy bölccsé tétessék.


19. vers

mert ez világnak bölcsessége balgatagság az Istennek előtte. mert meg vagyon írván ez: aki megfogja az nagy bölcseket az ő álnokságukban.


20. vers

és is még: az Úristen tudja az nagy bölcseknek gondolatit, hogy hiábavalók legyenek.


21. vers

annak okáért emberekben senki ne dicsekedjék. mert mindenek tietek,


22. vers

akár Pál legyen, és akár Apolló, és akár Kéfás, akár ez világ, akár élet, akár halál, akár jelen való dolog, akár jövendő. mindezek, mondám, tietek,


23. vers

ti kediglen az Krisztusé vagytok, az Krisztus kediglen az Istené.

Fejezetek:


Könyvek