Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az korintusbelieknek írt
11. fejezet
1. vers
engem kövessetek, miképpen én is az Krisztust követem.
2. vers
dicsérlek kediglen titeket, atyámfiai, hogy azokat mind eszetekben tartjátok, akikre én titeket tanítottalak, és az szerzéseket azonképpen tartjátok, amint titeket tanítálak.
3. vers
de akarom, hogy tudjátok ezt, hogy minden férfiúnak feje az Krisztus, az asszonyembernek feje kediglen az férfiú, az Krisztusnak feje kediglen az Isten.
4. vers
minden férfiú, ki imádkozik avagy prófétál, ha valami vagyon fejében, gyalázattal illeti az ő fejét.
5. vers
minden asszonyember kediglen, ki imádkozik avagy prófétál, fejére fedélt nem vevén, gyalázattal illeti az ő fejét. mert ez szinte akképpen vagyon, mintha tar volna.
6. vers
mert ha fedélt nem veszen az ő fejére az asszonyember, haját is elberetválják. hogyha éktelen dolog az asszonyembernek haját elberetválni avagy elnyírni, befedezze az ő fejét.
7. vers
az férfiúnak kediglen nem kell befedezni az ő fejét. mert az férfiú az Istennek ábrázatja és tisztessége. de az asszonyember az férfiúnak tisztessége.
8. vers
mert az férfiú nincsen az asszonyembertől, hanem az asszonyember vagyon az férfiútól.
9. vers
mert az férfiú nem teremtetett az asszonyemberért, hanem az asszonyember az férfiúért.
10. vers
annak okáért az asszonyembernek az ő fejében kell hatalmának lenni az angyalokért,
11. vers
demaga az Úristen szerint sem az férfiú nem lehet az asszonyember nélkül, sem az asszonyember az férfiú nélkül.
12. vers
mert miképpen az férfiútól vagyon az asszonyember, azonképpen az férfiú is az asszonyember által vagyon, mindenek kediglen az Istentől vannak.
13. vers
ítéljétek meg ti magatok között, hogyha ékes dolog asszonyembernek mezítelen fővel imádni az Istent?
14. vers
nem az természet is erre tanít-e titeket, hogy az férfiúnak gyalázatára legyen, ha nagy hajat ereszt?
15. vers
viszontag az asszonyembernek tisztességére legyen, ha nagy hajat ereszt? annak okáért, hogy az haj azért adatott, hogy az fejet befedezze.
16. vers
ha ki kediglen láttatik olynak lenni, ki vetekedést szeret, minekünk efféle szokásunk nincsen, sem az Istennek egyházbeli népének.
17. vers
demaga mikoron azt parancsolom, ezt nem dicsérem, hogy jobban nem gyűltök egybe, hanem gonoszabban.
18. vers
mert először, mikoron az egyházba gyűltök, hallom, hogy hasonlás vagyon tiközöttetek, és valami részében hiszem is.
19. vers
mert hasonlásoknak is kell lenni tibennetek, hogy akik jóknak lelettettenek, nyilván legyenek tiközöttetek.
20. vers
annak okáért mikoron egy helyre begyűltök, nem az Úristen vacsorájának étele ez,
21. vers
annak okáért, hogy minden tiközületek az ételkor az ő tulajdon vacsoráját veszi elő, és emez éhezik, amaz kediglen részeg.
22. vers
nincsen-e házatok, holott egyetek és igyatok? avagy az egyházbeli népet megutáljátok-e, és szemérmességgel illetitek-e azokat, akiknek nincsen enniük való? mit mondjak tinektek? dicsérlek-e ezután titeket? ebben nem dicsérlek.
23. vers
mert én az Úristentől vőm ezt, melyet előtökbe is adék tinektek, hogy az Úr Jézus az éjjel, melyen kézbe adaték, kenyeret vőn kezébe,
24. vers
és minekutána hálát adott volna, elszegdelé, és mondá: vegyétek el, egyétek meg, ez az én testem, mely tiértetek elszegdeltetik, ezt az én emlékezetemre tegyétek.
25. vers
ugyanazon módon, mikoron az vacsora elvégeztetett volna, pohárt is vőn kezébe ezt mondván: ez pohár új testamentum az én véremben, valamennyiszer ivandotok, ezt tegyétek az én emlékezetemre.
26. vers
mert valamennyiszer ez kenyérben endetek, és ez pohárból ivandotok, az Istennek halálát hirdetik, mígnem eljövend.
27. vers
annak okáért valaki különben evendik ez kenyérből, hogynemmint méltó volna, és az Úristennek poharából ivandik, bűnös leszen az Úristennek testének és vérének hozzá vételében.
28. vers
jónak lelje kediglen az ember önnönmagát, és úgy egyék az kenyérből, és úgy igyék az pohárból.
29. vers
mert aki különben eszik avagy iszik, hogynemmint méltó volna, ítéletet eszik és iszik magának, igaz ítéletet nem tevén az Úristennek testéről.
30. vers
ezért vannak tiközöttetek ennyi kórok és betegek, és ezért halnak sokan el.
31. vers
mert ha az mi mivoltunkat jól megítéltük volna, az ítélet ránk nem szállott volna.
32. vers
demaga mikoron ítéletet szenvedünk, az Úristen fedd akkoron minket, hogy ez világgal el ne kárhozzunk.
33. vers
annak okáért atyámfiai, mikoron egybegyűltök enni, egyetek az másotokat megvárja.
34. vers
hogyha valakinek igen kell enni, otthon egyék, hogy az ti egybegyűlésetek kárhozatotokra ne legyen. az egyéb dolgokat, mikoron közötökbe menendek, én magam elrendelem.
Könyvek
