Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az zsidóknak írt

chapter 2


Chapters:


verse #1

annak okáért erősen kell minekünk figyelmeznünk azokra, melyek minekünk meg vannak mondva, hogy valamikoron el ne vesszünk.


verse #2

mert ha erős lőn az beszéd, mely az angyaloknak általa mondatott vala, és ha minden törvényszegés és engedetlenség igazán való fizetést vőn,


verse #3

miképpen távoztatjuk el mi az kínt, ha ily nagy üdvösséget hiába fogunk elmúlatni, mely mihelyen kihirdetteték az Úristennek általa miközöttünk, megerősítteték azoknak általa, akik hallották vala,


verse #4

melyről az Isten is tanúbizonyságot teszen vala, mind csodatételekkel, és mind különb-különb isteni tehetséggel való dolgokkal, és az Szentléleknek ajándékinak osztásival, mint őneki akarata vala.


verse #5

mert nem az angyalok birtoka alá veté ez földnek kerekségét, mely jövendőre lőn, melyről szólunk.


verse #6

tanúbizonyságot tőn kediglen, egynémely helyen ezt mondván: micsoda az ember, hogy megemlékezel őróla, avagy az embernek fia, hogy hozzá láss ahhoz?


verse #7

kisebbé tőd őtet egy kevés ideiglen az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronázád őtet, és fölé tőd őtet az te kezeidnek munkáin.


verse #8

mindeneket az ő lábai alá vetél. mert ebben, hogy mindeneket az ő birtoka alá vete, semmit el nem hagya, kit az ő birtoka alá nem vetett volna. de lám meg nem látjuk, hogy mindenek az ő birtoka alá vetettenek legyen.


verse #9

az Jézust kediglen, ki egy kevés ideiglen alább valóvá tétetett vala az angyaloknál, latjuk az ő halálának kínszenvedéséért, hogy dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Istennek kedvének általa mindenekért halált kóstolna.


verse #10

mert azt illeti vala, kiért mindenek vannak, és ki által mindenek vannak, hogy sok fiakat az dicsőségbe hozván, az ő üdvösségüknek fejedelmét fogyatkozás nélkül valóvá tenné az sanyarúságoknak általa.


verse #11

mert mind, aki megszentel, és mind, akik megszenteltetnek, mind egytől vannak. annak okáért nem szégyenlé őket atyafiainak hívni,


verse #12

ezt mondván. meghirdetem az te nevedet az én atyámfiainak, az egyházbeli nép között dicsérni foglak tégedet.


verse #13

és ismét: én őbenne fogok bízni. és ismét: íme, én és az én gyermekim, kiket az Isten énnekem ada.


verse #14

annak okáért minekutána az gyermekek az emberi gyarló testhez egyesültenek, ő is azonképpen ugyanazonokban részessé lőn, hogy az halálnak általa elrontaná azt, akinél az halálnak birodalma vala, azaz az ördögöt,


verse #15

és megszabadítaná azokat, kik haláltól való féltükben mind egész életükben kötelesek valának az szolgálatra.


verse #16

mert bizony nem az angyaloknak természetét veszi fel, hanem az Ábrahámnak magzatának természetét.


verse #17

azért mindenestől fogva hasonlatosnak kelle lenni az atyafiakhoz, hogy irgalmas és hív egyházi ember volna azokban, melyeket az Istennél kellene cselekedni, az népnek bűneinek megtisztítására.


verse #18

mert ebből, hogy őrajta is történék az kísértet, segítséggel lehet azoknak, kik kísértetben vannak.

Chapters:


Books