Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az zsidóknak írt
capítulo 2
verso 1
annak okáért erősen kell minekünk figyelmeznünk azokra, melyek minekünk meg vannak mondva, hogy valamikoron el ne vesszünk.
verso 2
mert ha erős lőn az beszéd, mely az angyaloknak általa mondatott vala, és ha minden törvényszegés és engedetlenség igazán való fizetést vőn,
verso 3
miképpen távoztatjuk el mi az kínt, ha ily nagy üdvösséget hiába fogunk elmúlatni, mely mihelyen kihirdetteték az Úristennek általa miközöttünk, megerősítteték azoknak általa, akik hallották vala,
verso 4
melyről az Isten is tanúbizonyságot teszen vala, mind csodatételekkel, és mind különb-különb isteni tehetséggel való dolgokkal, és az Szentléleknek ajándékinak osztásival, mint őneki akarata vala.
verso 5
mert nem az angyalok birtoka alá veté ez földnek kerekségét, mely jövendőre lőn, melyről szólunk.
verso 6
tanúbizonyságot tőn kediglen, egynémely helyen ezt mondván: micsoda az ember, hogy megemlékezel őróla, avagy az embernek fia, hogy hozzá láss ahhoz?
verso 7
kisebbé tőd őtet egy kevés ideiglen az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronázád őtet, és fölé tőd őtet az te kezeidnek munkáin.
verso 8
mindeneket az ő lábai alá vetél. mert ebben, hogy mindeneket az ő birtoka alá vete, semmit el nem hagya, kit az ő birtoka alá nem vetett volna. de lám meg nem látjuk, hogy mindenek az ő birtoka alá vetettenek legyen.
verso 9
az Jézust kediglen, ki egy kevés ideiglen alább valóvá tétetett vala az angyaloknál, latjuk az ő halálának kínszenvedéséért, hogy dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Istennek kedvének általa mindenekért halált kóstolna.
verso 10
mert azt illeti vala, kiért mindenek vannak, és ki által mindenek vannak, hogy sok fiakat az dicsőségbe hozván, az ő üdvösségüknek fejedelmét fogyatkozás nélkül valóvá tenné az sanyarúságoknak általa.
verso 11
mert mind, aki megszentel, és mind, akik megszenteltetnek, mind egytől vannak. annak okáért nem szégyenlé őket atyafiainak hívni,
verso 12
ezt mondván. meghirdetem az te nevedet az én atyámfiainak, az egyházbeli nép között dicsérni foglak tégedet.
verso 13
és ismét: én őbenne fogok bízni. és ismét: íme, én és az én gyermekim, kiket az Isten énnekem ada.
verso 14
annak okáért minekutána az gyermekek az emberi gyarló testhez egyesültenek, ő is azonképpen ugyanazonokban részessé lőn, hogy az halálnak általa elrontaná azt, akinél az halálnak birodalma vala, azaz az ördögöt,
verso 15
és megszabadítaná azokat, kik haláltól való féltükben mind egész életükben kötelesek valának az szolgálatra.
verso 16
mert bizony nem az angyaloknak természetét veszi fel, hanem az Ábrahámnak magzatának természetét.
verso 17
azért mindenestől fogva hasonlatosnak kelle lenni az atyafiakhoz, hogy irgalmas és hív egyházi ember volna azokban, melyeket az Istennél kellene cselekedni, az népnek bűneinek megtisztítására.
verso 18
mert ebből, hogy őrajta is történék az kísértet, segítséggel lehet azoknak, kik kísértetben vannak.
Libros
