Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az zsidóknak írt
capítulo 10
verso 1
mert az törvény, mely az jövendő jóknak árnyéka vala, nem az állatoknak ábrázata, soha fogyatkozás nélkül valókká nem teheti azokat, kik isteni áldozatra járulnak az áldozatokkal, melyeket minden esztendőben szüntelen áldoznak az Istennek.
verso 2
mert ha ez így nem volna, nem szűntenek volna-e meg az áldozatoktól? annak okáért, hogy immáron semmi fájdalmuk nem volt volna az ő lelkiismeretükben az ő bűnükről, kik áldoztanak volna, és egyszer megtisztíttattanak volna.
verso 3
de ez áldozatokban minden esztendőnként emlékezet leszen az bűnökről.
verso 4
mert az tulkoknak és az bakoknak vére el nem veheti az bűnüket.
verso 5
annak okáért mikor ez világra fogna jönni, ezt mondja: az áldozatot és az ajándéknak felvitelét nem akarád.
verso 6
testet szerzél kedig énnekem teljességgel megégett áldozatokat, sem az bűnért valókat nem dicséréd,
verso 7
akkor ezt mondám: íme, jelen vagyok. az könyvnek eleiben meg vagyon írva énrólam, Úristen, hogy az te akaratodat tegyem.
verso 8
annak előtte, mikor ezt mondja: az áldozatot, és az ajándéknak felvitelét, és az teljességgel megégett áldozatokat, és az bűnért valókat nem akarád, sem jóvá nem hagyád, melyeket az törvény szerint áldoznak.
verso 9
akkor mondá: ím, jelen vagyok, hogy az te akaratodat tegyem, Isten. eltávoztatja az elsőt, hogy az utána valónak helyt adjon,
verso 10
mely akaratnak általa megszentelteténk, az. Jézus Krisztusnak testének egyszer való áldozatának általa.
verso 11
és bizony az, hogy minden egyházi ember minden napon szolgálatban vagyon, és áldozatot teszen, és azon áldozatokat gyakorta áldozza, melyek soha el nem vehetik az bűnöket.
verso 12
ez kediglen az bűnökért egy áldozatot tévén örökké az Istenen jobb felől ül,
verso 13
azt várván ami következik, mígnem az ő ellenségi az ő lábainak zsámolya legyenek.
verso 14
mert egy áldozattal azt tevé, hogy soha semmi fogyatkozás ne volna azokban, akik megszenteltetnek.
verso 15
bizonyságot teszen kediglen minekünk az Szentlélek is, mikoron először ezt mondá:
verso 16
ez az testamentum, melyet őérte szerzek az napoknak utána, az Úristen mondja, az én törvényimet az ő szívükbe adván, és az ő elméjükben megírom azokat,
verso 17
és az ő bűnükről és az ő törvénytelenségükről nem emlékezem továbbá.
verso 18
holott kediglen ezeknek bocsánata vagyon, nem kell továbbá áldozatot tenni az bűnért.
verso 19
annak okáért, atyámfiai, mikoron szabadságunk legyen az sanctorumba bemennünk az Jézusnak vérének általa,
verso 20
az úton, amelyet minekünk újonnan szerze, és mely új és élő út, az fedélnek általa, azaz az ő testének általa,
verso 21
és mikoron nagy egyházi emberünk legyen, ki az Istennek házában fő,
verso 22
járuljunk őhozzá igaz szívvel és hitnek bizonyos voltával meghintetvén az mi szíveinkben, és gonosz lelkiismeretünket eltávoztatván, és testünk szerint tiszta vízzel megmosattatván,
verso 23
tartsuk meg az mi reménységünknek vallástételét, mely ne inogjon, mert hív az, aki ígéretet teve,
verso 24
és lássuk jól meg mi magunkat egyetembe, ez végre, hogy egymást jó példaadással szeretetre és jócselekedetre felindítsuk,
verso 25
és el ne hagyjuk az mi egybegyűlt népinket, miképpen szokások nékiknek, de intsük egymást, és ezt ennyivel inkább, hogy látjátok, hogy elközelgett az nap.
verso 26
mert ha akaratunk szerint vétkezendünk az igazságnak ismeretének vételének utána, nincsen továbbá egyéb áldozat az bűnökért,
verso 27
hanem az ítéletnek néminemű félelmes várása és sebes tüze, mely meg fogja emészteni az ellenségeket.
verso 28
aki megutálandja az Mózesnek törvényét, irgalmasság nélkül meghal, két avagy három tanúbizonysággal.
verso 29
gondoljátok-e, mennyivel nagyobb kínokkal gyötrettetik, aki az Istennek fiát meg fogja nyomodni, és az új testamentumnak vérit úgy tartandja, mint egy köz állatot, melynek általa megszenteltetett vala, és az isteni kedvnek lelkét bosszúsággal illetendi.
verso 30
mert ismerjük azt, aki ezt mondja: enyém az bosszúállás, és én bosszút állok, az Úristen mondja. és ismét, az Úristen fogja megítélni az ő népét.
verso 31
rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
verso 32
jussanak eszetekbe kediglen tinektek az ennek előtte való napok, melyekben megvilágosíttatván sanyarúságitokban nagy késálkodást szenvedétek,
verso 33
egyképpen, mikoron szidalmasságokkal és nyomorúságokkal illettetvén, mindenek csodálnak vala rajtatok, másképpen mikoron részesek voltatok azokkal, kik azonképpen forognak.
verso 34
mert mind sanyarúságimban részesek lőtök, melyek történének az én fogságimban, és mind az ti marháitoknak elragadozásit örömmel vőtök, tudván, hogy tinektek jobb, és állandóbb örökségetek vagyon ti magotokban az mennyekben.
verso 35
el ne vessétek annak okáért az ti reménységeteket, melyért nagy jutalmat fizetnek hátra.
verso 36
mert békességgel való várás nélkül szűkösek vagytok, hogy minekutána az Istennek akaratát beteljesítenditek, megadják tinektek azt, amit ígértenek.
verso 37
mert még egy kevés idő vagyon, és aki eljövendő, eljő, és nem késik.
verso 38
az igaz kediglen hitből fog élni, és ha magát elvonssza, jónak nem fog láttatni az én lelkemnek.
verso 39
de mi nem vagyunk olyak, kik elvonjuk magunkat az veszedelemre, hanem az hithez tartozunk, hogy lelkünket megnyerjük.
Libros
