Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az zsidóknak írt
10. fejezet
1. vers
mert az törvény, mely az jövendő jóknak árnyéka vala, nem az állatoknak ábrázata, soha fogyatkozás nélkül valókká nem teheti azokat, kik isteni áldozatra járulnak az áldozatokkal, melyeket minden esztendőben szüntelen áldoznak az Istennek.
2. vers
mert ha ez így nem volna, nem szűntenek volna-e meg az áldozatoktól? annak okáért, hogy immáron semmi fájdalmuk nem volt volna az ő lelkiismeretükben az ő bűnükről, kik áldoztanak volna, és egyszer megtisztíttattanak volna.
3. vers
de ez áldozatokban minden esztendőnként emlékezet leszen az bűnökről.
4. vers
mert az tulkoknak és az bakoknak vére el nem veheti az bűnüket.
5. vers
annak okáért mikor ez világra fogna jönni, ezt mondja: az áldozatot és az ajándéknak felvitelét nem akarád.
6. vers
testet szerzél kedig énnekem teljességgel megégett áldozatokat, sem az bűnért valókat nem dicséréd,
7. vers
akkor ezt mondám: íme, jelen vagyok. az könyvnek eleiben meg vagyon írva énrólam, Úristen, hogy az te akaratodat tegyem.
8. vers
annak előtte, mikor ezt mondja: az áldozatot, és az ajándéknak felvitelét, és az teljességgel megégett áldozatokat, és az bűnért valókat nem akarád, sem jóvá nem hagyád, melyeket az törvény szerint áldoznak.
9. vers
akkor mondá: ím, jelen vagyok, hogy az te akaratodat tegyem, Isten. eltávoztatja az elsőt, hogy az utána valónak helyt adjon,
10. vers
mely akaratnak általa megszentelteténk, az. Jézus Krisztusnak testének egyszer való áldozatának általa.
11. vers
és bizony az, hogy minden egyházi ember minden napon szolgálatban vagyon, és áldozatot teszen, és azon áldozatokat gyakorta áldozza, melyek soha el nem vehetik az bűnöket.
12. vers
ez kediglen az bűnökért egy áldozatot tévén örökké az Istenen jobb felől ül,
13. vers
azt várván ami következik, mígnem az ő ellenségi az ő lábainak zsámolya legyenek.
14. vers
mert egy áldozattal azt tevé, hogy soha semmi fogyatkozás ne volna azokban, akik megszenteltetnek.
15. vers
bizonyságot teszen kediglen minekünk az Szentlélek is, mikoron először ezt mondá:
16. vers
ez az testamentum, melyet őérte szerzek az napoknak utána, az Úristen mondja, az én törvényimet az ő szívükbe adván, és az ő elméjükben megírom azokat,
17. vers
és az ő bűnükről és az ő törvénytelenségükről nem emlékezem továbbá.
18. vers
holott kediglen ezeknek bocsánata vagyon, nem kell továbbá áldozatot tenni az bűnért.
19. vers
annak okáért, atyámfiai, mikoron szabadságunk legyen az sanctorumba bemennünk az Jézusnak vérének általa,
20. vers
az úton, amelyet minekünk újonnan szerze, és mely új és élő út, az fedélnek általa, azaz az ő testének általa,
21. vers
és mikoron nagy egyházi emberünk legyen, ki az Istennek házában fő,
22. vers
járuljunk őhozzá igaz szívvel és hitnek bizonyos voltával meghintetvén az mi szíveinkben, és gonosz lelkiismeretünket eltávoztatván, és testünk szerint tiszta vízzel megmosattatván,
23. vers
tartsuk meg az mi reménységünknek vallástételét, mely ne inogjon, mert hív az, aki ígéretet teve,
24. vers
és lássuk jól meg mi magunkat egyetembe, ez végre, hogy egymást jó példaadással szeretetre és jócselekedetre felindítsuk,
25. vers
és el ne hagyjuk az mi egybegyűlt népinket, miképpen szokások nékiknek, de intsük egymást, és ezt ennyivel inkább, hogy látjátok, hogy elközelgett az nap.
26. vers
mert ha akaratunk szerint vétkezendünk az igazságnak ismeretének vételének utána, nincsen továbbá egyéb áldozat az bűnökért,
27. vers
hanem az ítéletnek néminemű félelmes várása és sebes tüze, mely meg fogja emészteni az ellenségeket.
28. vers
aki megutálandja az Mózesnek törvényét, irgalmasság nélkül meghal, két avagy három tanúbizonysággal.
29. vers
gondoljátok-e, mennyivel nagyobb kínokkal gyötrettetik, aki az Istennek fiát meg fogja nyomodni, és az új testamentumnak vérit úgy tartandja, mint egy köz állatot, melynek általa megszenteltetett vala, és az isteni kedvnek lelkét bosszúsággal illetendi.
30. vers
mert ismerjük azt, aki ezt mondja: enyém az bosszúállás, és én bosszút állok, az Úristen mondja. és ismét, az Úristen fogja megítélni az ő népét.
31. vers
rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
32. vers
jussanak eszetekbe kediglen tinektek az ennek előtte való napok, melyekben megvilágosíttatván sanyarúságitokban nagy késálkodást szenvedétek,
33. vers
egyképpen, mikoron szidalmasságokkal és nyomorúságokkal illettetvén, mindenek csodálnak vala rajtatok, másképpen mikoron részesek voltatok azokkal, kik azonképpen forognak.
34. vers
mert mind sanyarúságimban részesek lőtök, melyek történének az én fogságimban, és mind az ti marháitoknak elragadozásit örömmel vőtök, tudván, hogy tinektek jobb, és állandóbb örökségetek vagyon ti magotokban az mennyekben.
35. vers
el ne vessétek annak okáért az ti reménységeteket, melyért nagy jutalmat fizetnek hátra.
36. vers
mert békességgel való várás nélkül szűkösek vagytok, hogy minekutána az Istennek akaratát beteljesítenditek, megadják tinektek azt, amit ígértenek.
37. vers
mert még egy kevés idő vagyon, és aki eljövendő, eljő, és nem késik.
38. vers
az igaz kediglen hitből fog élni, és ha magát elvonssza, jónak nem fog láttatni az én lelkemnek.
39. vers
de mi nem vagyunk olyak, kik elvonjuk magunkat az veszedelemre, hanem az hithez tartozunk, hogy lelkünket megnyerjük.
Könyvek
