Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az zsidóknak írt
9. fejezet
1. vers
annak okáért bizony az, hogy amaz elsőben is valának igazulások, isteni szolgálatok, vala ez világi tisztaság.
2. vers
mert az első sátor ékesen készíttetett vala, melyben szövétnekek valának, és asztal és az kenyereknek előrakása, mely részt sanctának hínak.
3. vers
az második fedél mögött vala az sátor, melyet sanctum sanctorumnak hínak,
4. vers
melyben arany tömjénező oltár vala és az testamentumnak rejtek ládája, mely mindenfelől arannyal vala beborítva, melyben aranyvödör vala, manna és az Áronnak vesszeje, melynek ágai nőttenek vala, és az testamentumnak táblái.
5. vers
ez felett kedig az dicsőségnek kerubjai valának, melyek árnyékukkal befogják vala az engesztelő helyet, de mindezekről nem kell mostan szólni egyenként.
6. vers
mikoron kediglen ezek ekképpen szereztettenek volna, az első sátorba bizony az, hogy mindenkoron bemennek az egyházi emberek, hogy az isteni szolgálatokat elvégezzék.
7. vers
az másodikba kediglen csak az egyházi fejedelem megyen be, minden esztendőben egyszer, nem vér nélkül, mely vért áldozik ő magáért, és az népnek tudatlanságból való bűneiért.
8. vers
ezt az Szentlélek, megjelentvén, hogy még meg nem jelentetett volna az sanctorumnak útja, míg az első sátor fennállna,
9. vers
mely hasonlatossága vala egy ideiglen az időnek, mely akkoron jelen vala, melyben ajándékokat és áldozatokat vesznek fel, melyek fogyatkozás nélkül valóvá nem tehetik az Istennek szolgáját az ő lelkiismereti szerint,
10. vers
és melyek valának csak ételekben és italokban, és különb-különb mosdásokban, és testnek igazulásiban, melyek embereknek közébe adattanak vala az időiglen, mely mindent jobb állapotba szerzene.
11. vers
de az Krisztus eljővén, mint jövendő jóknak egyházi fejedelme, nagyobb és épebb sátornak általa mene be egyszer az sanctorumba, örök váltságot találván, mely nem kézzel vala alkottatván, azaz nem efféle alkotmány vala,
12. vers
sem bakoknak és borjúknak vérének általa nem mene be, hanem az ő tulajdon vérének általa.
13. vers
mert ha az tulkoknak, az bakoknak vére, és az üszőnek hamva, mellyel meghintik az förtelmeseket, szentelést teszen az testnek megtisztulására,
14. vers
mennyivel inkább az Krisztusnak vére, mely az örökkévaló léleknek általa ő magát tiszta áldozatul adá az Istennek, megtisztítja az ti lelkiismereteteket az halálos cselekedetekből, hogy az élő Istennek szolgáljatok?
15. vers
és annak okáért lőn az új testamentumnak közbenjárója, hogy halált szenvedvén az hivatalosok az előbbi testamentumnak idejében való törvénytelen cselekedéseknek váltságához, az örökkévaló örökségnek ígéretét is megnyerjék.
16. vers
mert ahol testamentum vagyon, szükség, hogy ott az testamentumtevőnek halála következzék.
17. vers
mert az testamentumnak az holtakban vagyon ereje, mert még nincs ereje, mikor az testamentumtevő él.
18. vers
innen vagyon, hogy még amaz első testamentumot is nem újították meg vér nélkül.
19. vers
mert mikoron az Mózes törvény szerint minden parancsolatot eleibe adott volna az egész népnek, borjúknak és bakoknak vérét kezébe vevén, vízzel és veres gyapjúval és izsóppal egyetembe, meghinté mind az könyvet és mind az egész népet,
20. vers
ezt mondván: ez az testamentumnak vére, melyet parancsola tinektek az Isten.
21. vers
annak felette kediglen mind az sátort és mind az egész isteni szolgálatra való edényeket azonképpen meghinti vala vérrel.
22. vers
és nagyobb részre mindenek, az törvény szerint, vérnek általa tisztíttatnak meg, és vérontás nélkül bocsánat nem adatik.
23. vers
annak okáért szükség, hogy efféle dolgoknak általa tisztuljanak meg azok, melyek az mennyekben valóknak példájuk. az mennyeiek kediglen jobb áldozatokkal tisztultassanak meg, hogy nem mint ezek, legyenek.
24. vers
mert az Krisztus nem kézzel alkotott sanctorumokba mene be, melyek az igaz sanctorumokat példaképpen jegyzik, hanem az mennyországba, hogy nyilván legyen ő az Istennek előtte, miértünk,
25. vers
nem, hogy gyakorta adja áldozatra az Istennek önnön magát, miképpen az egyházi fejedelem bemegyen az sanctorumba, minden esztendőkben, idegen vérnek általa.
26. vers
ha különben volna, gyakorta kellett volna őneki szenvedni ez világnak teremtésétől fogva. mostan kediglen egyszer jelenék meg ez világ végezeti felé, hogy az bűnt eltávoztatná ennek általa, hogy ő magát áldozatra adná.
27. vers
és miképpen ez minden emberekre rá jövendő, hogy egyszer meghaljanak, azután kediglen az ítélet vagyon,
28. vers
ezenképpen az Krisztus is egyszer adá áldozatra önnön magát, hogy sokaknak bűneit venné el, ismét meglátják őtet bűn nélkül, azok, kik őtet várják üdvösségre.
Könyvek
