Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az zsidóknak írt
7. fejezet
1. vers
mert ez vala az Melkizedek, az Sálemnek királya, az felséges Istennek egyházi fejedelme, ki az Ábrahámnak eleibe mene, ki hadból tér vala haza, mely hadban három királyt vert vala meg, és megáldá őtet,
2. vers
kinek mindenekből dézsmát is ada Ábrahámnak, ki először magyarázás szerint igazságnak királyának mondatik, annak utána kediglen Sálemnek is királyának, azaz békességnek királyának,
3. vers
kinek atyját nem ismerék, és anyját, és nemzetségét, és kinek sem napjainak kezdete nincsen, sem életének vége, hanem az Istennek fiához hasonlattatván megmarada mindörökké egyházi ember lévén.
4. vers
gondoljátok meg kediglen, mely nagy méltóságbeli lett legyen ez, kinek Ábrahám pátriárka dézsmát is ada az zsákmányból.
5. vers
és azok, hogymivel az Lévinek fiának számi közül legyenek, az egyházi szolgálatot felveszik, kiknek parancsolatuk is vagyon, hogy dézsmát is vegyenek az néptől, azaz az ő atyjafiaitól, jóllehet azok is az Ábrahámnak derekától szakadtanak vala,
6. vers
de az, kinek az ő neme azoknak közébe nem számláltatik, dézsmát vőn az Ábrahámtól, és megáldá azt, kinek az Isten ígéreteket tett vala.
7. vers
senki meg nem tagadja kediglen, hogy az ne vegyen áldást, amely kisebb annál, aki nagyobb,
8. vers
és bizony az, hogy itt azok vesznek dézsmát, akik meghalnak, ott kediglen az, kiről tanúbizonyság lőn, hogy éljen.
9. vers
és hogy ekképpen szóljak az Ábrahámban, az Lévit is megdézsmálák, ki dézsmákat szokott venni.
10. vers
mert az még az ő atyjának derekában vala, mikoron Melkizedek eleibe menne Ábrahámnak.
11. vers
annak okáért ha az fogyatkozás nélkül való dolog az Lévinek papsága által vala. mert ennek általa vette vala az nép az törvényt, mi szükség vala annak felette más egyházi embernek támadni, ki Melkizedeknek rendje szerint, és nem Áronnak rendje szerint neveztetnék?
12. vers
mert mikoron az papság másra viteték, szükség, hogy az törvénynek is másra való vitele legyen.
13. vers
mert akiről ezek mondatnak, más nemzetségnek ágazatához tartozik, melyből senki oltárra nem szolgál.
14. vers
mert nyilván vagyon, hogy az Júdának nemzetségének ágazatából támadott legyen az mi Urunk. de Mózes is semmit nem szólt róla, hogy az papság ez nemzetségnek ágazatához tartozzék,
15. vers
és ez ez következendőkből is nyilván vagyon. mert az Melkizedeknek hasonlatosságára támad az más egyházi ember,
16. vers
ki nem az test szerint való parancsolatnak törvénye szerint tétetett legyen, hanem az elszakadhatatlan életnek ereje szerint.
17. vers
mert ekképpen vagyon az tanúbizonyság őróla: te vagy az egyházi ember mindörökké, az Melkizedeknek rendje szerint.
18. vers
mert elvétetteték ereje az törvénynek, mely ennek előtte vala az ő erőtlenségéért és használatlan voltáért.
19. vers
mert semmit nem hoza az törvény az fogyatkozás nélkül való dologra, hanem az jobb reménységért adattatott vala emberek közébe, mely reménység áltál közelgetünk az Istenhez,
20. vers
és annyival jobb reménységnek általa, hogynem esküvés nélkül szerezteték az dolog,
21. vers
mert bizony az, hogy azok esküvés nélkül tétettenek egyházi emberekké, ezek kediglen esküvéssel, annak általa, ki őneki ezt mondá: megesküvék az Úristen, és el nem változtatta, amit tőn. te egyházi ember vagy mindörökké, az Melkizedeknek elrendelése szerint.
22. vers
ennyivel lőn az Jézus jobb testamentumnak ígérője.
23. vers
és bizony, hogy azok sokan tétetének egyházi emberekké, annak okáért, hogy az halálnak általa sok ideiglen nem élhetnének.
24. vers
de ez, mivelhogy mindörökké megmaradjon, oly egyházi méltósága vagyon, mely másra nem száll.
25. vers
annak okáért teljességgel üdvözítheti is azokat, kik őáltala mennek az Istenhez, ki mindenkoron él, ez végre, hogy ő érettük esedezzék.
26. vers
mert illik vala, hogy ilyen egyházi fejedelmünk lenne minekünk, ki kegyelmes, ártatlan, tiszta és az bűnösök közül elszakadott, és ki fölségesebb volna az egeknél,
27. vers
és kinek szükség ne legyen naponként, miképpen amaz egyéb egyházi embereknek, először az önnön bűneiért áldozatot tenni, annak utána az népnek bűneiért. mert ezt megtevé egyszer, mikoron önnönmagát áldozatra adá.
28. vers
mert az ó törvény oly embereket szerez egyházi fejedelmekké, kiknek gyarlóságuk vagyon. de az megesküvésnek beszéde, mely az törvénynek felette vala, az Fiút tevé mindörökké fogyatkozás nélkül valóul.
Könyvek
