Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az zsidóknak írt
6. fejezet
1. vers
annak okáért elhagyván az beszédet, amely az Krisztusról első az hitben, nagyobb épülésre viseljük magunkat, ismét fundamentumot ne vessünk az életnek megjobbításának, az megholt művelkedetekről és az Istenben való hitről,
2. vers
az keresztelkedésekről, tanúságadásokról, és az kezeknek másra való vetéséről, és az halottaknak feltámadásáról, és az örök ítéletről,
3. vers
és ezt fogjuk tenni, ha az Isten engedendi.
4. vers
mert nem lehet az, hogy akiknek egyszer világosság adatott, és az mennyei ajándékot megkóstolták, és az Szentléleknek ajándékában részesekké tétettenek,
5. vers
és az Istennek jó igéjét megkóstolták, és az jövendő világnak erejét,
6. vers
ha eliszamlanak, hogy ismét bűnükből megújíttassanak, az életnek megjobbításának általa az Istennek fiát újonnan ő maguknak megfeszítvén, és őtet megcsúfolván.
7. vers
mert az föld, mely gyakorta beissza az esőt, mely őrá jő, és hasznos füvet teremtend azoknak, kiknek munkájuknak általa műveltetik, ez megáldatik az Istentől.
8. vers
de amely töviseket és tövises lapukat teremtend, nem dicséretes, és közel vagyon az megátkozáshoz, kinek vége oda megyen, hogy megégettessék.
9. vers
demaga ezeknél jobb dolgokat remélünk, szerelmes atyámfiai, tifelőletek, és olyakat, melyekben üdvösség vagyon,
10. vers
jóllehet ekképpen szóljunk, mert nem hamis az Isten, hogy elfeledkezzék az ti munkátokról és művelkedésetekről, melyet szeretetből vettetek fel, melyet tőtök az ő nevéért, kik marhátokból segítséget szolgáltatátok az keresztyéneknek, és mostan is segítséget szolgáltattok.
11. vers
kívánjuk kediglen, hogy mindenetek egy szorgalmatosságot tegyen az jó művelkedetben az reménységnek teljes bizonyságára, és az jó művelkedetet mind végrevigyétek,
12. vers
hogy erőtlenek ne legyetek, hanem azokat kövessétek, amelyek az hitnek és az békességgel való tűrésnek általa az ígéretnek örökségét veszik.
13. vers
mert az Isten, ígéretet tévén Ábrahámnak, mikoron senkire őnálánál nagyobbra esküvést nem tehetne, ő magára esküvék,
14. vers
ezt mondván: ha megáldván meg nem áldandalak tégedet, és megsokasítván meg nem sokasítandalak tégedet.
15. vers
és ekképpen mikoron jó reménységben való szívvel elvárta volna, megnyeré az ígéretet.
16. vers
mert az emberek, bizony az, hogy arra esküsznek, aki őnáluknál nagyobb, és azok között minden vetekedésnek vége vagyon, ha az beszéd után következzék az esküvésnek bizonyítása,
17. vers
mely dologban az Isten, mikoron kiváltképpen meg akarná mutatni az ígéretnek örökösinek az ő tanácsának erős voltát, esküvést tőn beszédében,
18. vers
hogy az két dolognak általa, melyben változás nem lehet, és melyekben nem lehetne, hogy az Isten hamis beszédű legyen, erős vigasztalásunk lenne, kik oda folyamunk, hogy az mi előnkbe adott reménységgel éljünk,
19. vers
melyet úgyan tartunk, mint az mi lelkünknek bátorságos és erős vasmacskáját, és mely bemenne mindazokra, melyek az vitorlán belül vannak,
20. vers
hová az elöljáró miértünk bemene, az Jézus, ki az Melkizedeknek rendje szerint mindörökké egyházi fejedelemmé téteték.
Könyvek
