Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az zsidóknak írt

capitolul 6


Capitole:


versetul 1

annak okáért elhagyván az beszédet, amely az Krisztusról első az hitben, nagyobb épülésre viseljük magunkat, ismét fundamentumot ne vessünk az életnek megjobbításának, az megholt művelkedetekről és az Istenben való hitről,


versetul 2

az keresztelkedésekről, tanúságadásokról, és az kezeknek másra való vetéséről, és az halottaknak feltámadásáról, és az örök ítéletről,


versetul 3

és ezt fogjuk tenni, ha az Isten engedendi.


versetul 4

mert nem lehet az, hogy akiknek egyszer világosság adatott, és az mennyei ajándékot megkóstolták, és az Szentléleknek ajándékában részesekké tétettenek,


versetul 5

és az Istennek jó igéjét megkóstolták, és az jövendő világnak erejét,


versetul 6

ha eliszamlanak, hogy ismét bűnükből megújíttassanak, az életnek megjobbításának általa az Istennek fiát újonnan ő maguknak megfeszítvén, és őtet megcsúfolván.


versetul 7

mert az föld, mely gyakorta beissza az esőt, mely őrá jő, és hasznos füvet teremtend azoknak, kiknek munkájuknak általa műveltetik, ez megáldatik az Istentől.


versetul 8

de amely töviseket és tövises lapukat teremtend, nem dicséretes, és közel vagyon az megátkozáshoz, kinek vége oda megyen, hogy megégettessék.


versetul 9

demaga ezeknél jobb dolgokat remélünk, szerelmes atyámfiai, tifelőletek, és olyakat, melyekben üdvösség vagyon,


versetul 10

jóllehet ekképpen szóljunk, mert nem hamis az Isten, hogy elfeledkezzék az ti munkátokról és művelkedésetekről, melyet szeretetből vettetek fel, melyet tőtök az ő nevéért, kik marhátokból segítséget szolgáltatátok az keresztyéneknek, és mostan is segítséget szolgáltattok.


versetul 11

kívánjuk kediglen, hogy mindenetek egy szorgalmatosságot tegyen az jó művelkedetben az reménységnek teljes bizonyságára, és az jó művelkedetet mind végrevigyétek,


versetul 12

hogy erőtlenek ne legyetek, hanem azokat kövessétek, amelyek az hitnek és az békességgel való tűrésnek általa az ígéretnek örökségét veszik.


versetul 13

mert az Isten, ígéretet tévén Ábrahámnak, mikoron senkire őnálánál nagyobbra esküvést nem tehetne, ő magára esküvék,


versetul 14

ezt mondván: ha megáldván meg nem áldandalak tégedet, és megsokasítván meg nem sokasítandalak tégedet.


versetul 15

és ekképpen mikoron jó reménységben való szívvel elvárta volna, megnyeré az ígéretet.


versetul 16

mert az emberek, bizony az, hogy arra esküsznek, aki őnáluknál nagyobb, és azok között minden vetekedésnek vége vagyon, ha az beszéd után következzék az esküvésnek bizonyítása,


versetul 17

mely dologban az Isten, mikoron kiváltképpen meg akarná mutatni az ígéretnek örökösinek az ő tanácsának erős voltát, esküvést tőn beszédében,


versetul 18

hogy az két dolognak általa, melyben változás nem lehet, és melyekben nem lehetne, hogy az Isten hamis beszédű legyen, erős vigasztalásunk lenne, kik oda folyamunk, hogy az mi előnkbe adott reménységgel éljünk,


versetul 19

melyet úgyan tartunk, mint az mi lelkünknek bátorságos és erős vasmacskáját, és mely bemenne mindazokra, melyek az vitorlán belül vannak,


versetul 20

hová az elöljáró miértünk bemene, az Jézus, ki az Melkizedeknek rendje szerint mindörökké egyházi fejedelemmé téteték.

Capitole:


Cărți