Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az zsidóknak írt

capitolul 10


Capitole:


versetul 1

mert az törvény, mely az jövendő jóknak árnyéka vala, nem az állatoknak ábrázata, soha fogyatkozás nélkül valókká nem teheti azokat, kik isteni áldozatra járulnak az áldozatokkal, melyeket minden esztendőben szüntelen áldoznak az Istennek.


versetul 2

mert ha ez így nem volna, nem szűntenek volna-e meg az áldozatoktól? annak okáért, hogy immáron semmi fájdalmuk nem volt volna az ő lelkiismeretükben az ő bűnükről, kik áldoztanak volna, és egyszer megtisztíttattanak volna.


versetul 3

de ez áldozatokban minden esztendőnként emlékezet leszen az bűnökről.


versetul 4

mert az tulkoknak és az bakoknak vére el nem veheti az bűnüket.


versetul 5

annak okáért mikor ez világra fogna jönni, ezt mondja: az áldozatot és az ajándéknak felvitelét nem akarád.


versetul 6

testet szerzél kedig énnekem teljességgel megégett áldozatokat, sem az bűnért valókat nem dicséréd,


versetul 7

akkor ezt mondám: íme, jelen vagyok. az könyvnek eleiben meg vagyon írva énrólam, Úristen, hogy az te akaratodat tegyem.


versetul 8

annak előtte, mikor ezt mondja: az áldozatot, és az ajándéknak felvitelét, és az teljességgel megégett áldozatokat, és az bűnért valókat nem akarád, sem jóvá nem hagyád, melyeket az törvény szerint áldoznak.


versetul 9

akkor mondá: ím, jelen vagyok, hogy az te akaratodat tegyem, Isten. eltávoztatja az elsőt, hogy az utána valónak helyt adjon,


versetul 10

mely akaratnak általa megszentelteténk, az. Jézus Krisztusnak testének egyszer való áldozatának általa.


versetul 11

és bizony az, hogy minden egyházi ember minden napon szolgálatban vagyon, és áldozatot teszen, és azon áldozatokat gyakorta áldozza, melyek soha el nem vehetik az bűnöket.


versetul 12

ez kediglen az bűnökért egy áldozatot tévén örökké az Istenen jobb felől ül,


versetul 13

azt várván ami következik, mígnem az ő ellenségi az ő lábainak zsámolya legyenek.


versetul 14

mert egy áldozattal azt tevé, hogy soha semmi fogyatkozás ne volna azokban, akik megszenteltetnek.


versetul 15

bizonyságot teszen kediglen minekünk az Szentlélek is, mikoron először ezt mondá:


versetul 16

ez az testamentum, melyet őérte szerzek az napoknak utána, az Úristen mondja, az én törvényimet az ő szívükbe adván, és az ő elméjükben megírom azokat,


versetul 17

és az ő bűnükről és az ő törvénytelenségükről nem emlékezem továbbá.


versetul 18

holott kediglen ezeknek bocsánata vagyon, nem kell továbbá áldozatot tenni az bűnért.


versetul 19

annak okáért, atyámfiai, mikoron szabadságunk legyen az sanctorumba bemennünk az Jézusnak vérének általa,


versetul 20

az úton, amelyet minekünk újonnan szerze, és mely új és élő út, az fedélnek általa, azaz az ő testének általa,


versetul 21

és mikoron nagy egyházi emberünk legyen, ki az Istennek házában fő,


versetul 22

járuljunk őhozzá igaz szívvel és hitnek bizonyos voltával meghintetvén az mi szíveinkben, és gonosz lelkiismeretünket eltávoztatván, és testünk szerint tiszta vízzel megmosattatván,


versetul 23

tartsuk meg az mi reménységünknek vallástételét, mely ne inogjon, mert hív az, aki ígéretet teve,


versetul 24

és lássuk jól meg mi magunkat egyetembe, ez végre, hogy egymást jó példaadással szeretetre és jócselekedetre felindítsuk,


versetul 25

és el ne hagyjuk az mi egybegyűlt népinket, miképpen szokások nékiknek, de intsük egymást, és ezt ennyivel inkább, hogy látjátok, hogy elközelgett az nap.


versetul 26

mert ha akaratunk szerint vétkezendünk az igazságnak ismeretének vételének utána, nincsen továbbá egyéb áldozat az bűnökért,


versetul 27

hanem az ítéletnek néminemű félelmes várása és sebes tüze, mely meg fogja emészteni az ellenségeket.


versetul 28

aki megutálandja az Mózesnek törvényét, irgalmasság nélkül meghal, két avagy három tanúbizonysággal.


versetul 29

gondoljátok-e, mennyivel nagyobb kínokkal gyötrettetik, aki az Istennek fiát meg fogja nyomodni, és az új testamentumnak vérit úgy tartandja, mint egy köz állatot, melynek általa megszenteltetett vala, és az isteni kedvnek lelkét bosszúsággal illetendi.


versetul 30

mert ismerjük azt, aki ezt mondja: enyém az bosszúállás, és én bosszút állok, az Úristen mondja. és ismét, az Úristen fogja megítélni az ő népét.


versetul 31

rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.


versetul 32

jussanak eszetekbe kediglen tinektek az ennek előtte való napok, melyekben megvilágosíttatván sanyarúságitokban nagy késálkodást szenvedétek,


versetul 33

egyképpen, mikoron szidalmasságokkal és nyomorúságokkal illettetvén, mindenek csodálnak vala rajtatok, másképpen mikoron részesek voltatok azokkal, kik azonképpen forognak.


versetul 34

mert mind sanyarúságimban részesek lőtök, melyek történének az én fogságimban, és mind az ti marháitoknak elragadozásit örömmel vőtök, tudván, hogy tinektek jobb, és állandóbb örökségetek vagyon ti magotokban az mennyekben.


versetul 35

el ne vessétek annak okáért az ti reménységeteket, melyért nagy jutalmat fizetnek hátra.


versetul 36

mert békességgel való várás nélkül szűkösek vagytok, hogy minekutána az Istennek akaratát beteljesítenditek, megadják tinektek azt, amit ígértenek.


versetul 37

mert még egy kevés idő vagyon, és aki eljövendő, eljő, és nem késik.


versetul 38

az igaz kediglen hitből fog élni, és ha magát elvonssza, jónak nem fog láttatni az én lelkemnek.


versetul 39

de mi nem vagyunk olyak, kik elvonjuk magunkat az veszedelemre, hanem az hithez tartozunk, hogy lelkünket megnyerjük.

Capitole:


Cărți