Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az zsidóknak írt

capitolul 12


Capitole:


versetul 1

annak okáért, mikoron ennyi tanúbizonyságoknak ködivel körülvétettünk legyen, mi is minden terhet levetvén és az bűnt elhagyván, mely erősen hozzánk ragaszkodik, békességgel való várásnak általa fussunk az késálkodásban, melyet minekünk előnkbe adtanak,


versetul 2

az Jézusra nézvén, ki az hitnek kezdője és elvégezője, ki az őelőtte való örömnek helyébe elszenvedé az keresztfán való halált, az gyalázatot megutálván, és az Istennek székén jobb felől üle.


versetul 3

mert gondoljátok meg, minemű őellene való mondást szenvedett legyen ő az bűnösöktől, és meg ne fáradjatok, és lelketekben meg ne fogyatkozzatok.


versetul 4

méglen ellene nem állottatok és ellene nem viaskodtatok az bűnnek véretek hullásáiglan,


versetul 5

és elfeledkeztetek az Istennek intéséről, melyben tinektek szól mint fiainak: én jó fiam, el ne múlassad az Istennek megfeddését, és meg ne fogyatkozzál, mikoron ő téged megdorgál!


versetul 6

mert megfeddi az Úristen, akit szeret, megostorozza kedig minden fiát, kit hozzá veszen.


versetul 7

ha az megfeddést elszenveditek, az Isten mint fiainak készen adja ő magát tinektek. mert kicsoda az fiú, kit nem tanít az atyja?


versetul 8

hogyha tanítás nélkül vagytok, melyben részesek mindenek, tehát fattyak vagytok, nem fiak.


versetul 9

annak okáért, mikoron test szerint való atyáink minket tanítottanak legyen, és azokat becsülték legyen, nem sokkal inkább kell-e minekünk az lelkeknek Atyjának birtoka alatt lennünk, és életet nyernünk?


versetul 10

bizony az, hogy azok egy kevés napokiglan az ő akaratuk szerint tanítanak vala minket, ez kediglen az mi hasznunkra, erre, hogy az ő szentséges voltában részessé tegyen minket.


versetul 11

bizony az kediglen, hogy semmi tanítás nem láttatik mostan örömre lenni, hanem bánatra. de annak utána az megigazulásnak nyugalmas gyümölcsét adja azoknak, kik annak általa művelkedetben foglalandják magukat.


versetul 12

annak okáért az ti leeresztett kezeiteket és lebocsátott térdeiteket emeljétek fel,


versetul 13

és tegyétek azt, hogy az ti lábaitoknak járási egyenesek legyenek, hogy az sántaságnak miatta el ne tévelyedjetek az útból, hanem inkább meggyógyíttassék az sántaság.


versetul 14

mindenekkel békességet kövessetek és szent életet, mely nélkül senki nem fogja meglátni az Úristent.


versetul 15

gondot viseljetek róla, hogy valaki ne legyen, ki az Istennek kedvétől elszakadjon, és valami keserűségnek gyökere közöttetek ne növekedjék, mely háborítást tegyen, és melynek általa sokan förtelmesekké legyenek.


versetul 16

valaki tiközületek paráználkodó ne legyen, avagy hittől idegen, mint az Ézsau, ki egy ételen váltá el az ő első születését.


versetul 17

mert tudjátok, hogy annak utána, mikoron az áldomást meg akarná nyerni az örökségnek törvénye szerint, meg nem hallgaták kérelmésében. mert nem talála helyet az ő bűniről való bánatának, jóllehet sok könnyhullatással kereste volna azt.


versetul 18

mert nem járulátok az megilletett hegyhez, és az meggyújtott tűzhöz, és az homályhoz, és az sötétséghez, és az vészhez,


versetul 19

és az trombitaszóhoz, és az igéknek szavához, melyet akik hallottanak vala, kérést tőnek, hogy ezekhez beszédet ne tennének.


versetul 20

mert el nem szenvedhetik vala ez parancsolatot. ha oktalan állat illetendi az hegyet, megköveztetik, avagy hajítógerellyel általveretik.


versetul 21

és ily rettenetes vala annak ő nézése, ami tetszik vala. Mózes ezt mondá: elijedék és elrettenék,


versetul 22

hanem az Sionnak hegyéhez járulátok, és az élő Istennek városához, az mennyei Jeruzsálemhez, és az számlálhatatlan angyaloknak seregihez,


versetul 23

és az elsőszülötteknek gyülekezetihez, kik meg vannak írván az mennyekben, és az Istenhez, ki mindeneknek ítélője, és az fogyatkozás nélkül való igazaknak lelkihez,


versetul 24

és az Jézushoz, ki az új testamentumnak közbenjárója, és az elhintett vérhez, mely jobbakat szól, hogynemmint az Ábelnek vére szól vala.


versetul 25

meglássátok, hogy meg ne utáljátok azt, ki szól, mert ha azok el nem szaladhatának, kik elfordulának az előtt, ki ez földön szól vala, sokkal inkább mi, ha elfordulunk az előtt, aki mennyből való,


versetul 26

kinek az ő szava akkoron megindítá az földet, és mostan is üzenetet tőn, ezt mondván: méglen egyszer én megindítom nemcsak ez földet, hanem az eget is.


versetul 27

ahol kediglen azt mondja, még egyszer, jelenti azt, hogy azok más állapotra fordulnak, amelyek megindultanak, mint melyeket alkottanak, hogy megmaradjanak azok, amelyek meg nem indulnak.


versetul 28

annak okáért megindulás nélkül való országot vevén fel, tartsuk meg nálunk az isteni kedvet, melynek általa úgy szolgáljuk az Istent, hogy őneki kellemetesek legyünk, tisztelettel és isteni félelemmel.


versetul 29

mert az mi Istenünk emésztő tűz.

Capitole:


Cărți