Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az zsidóknak írt
capítulo 6
verso 1
annak okáért elhagyván az beszédet, amely az Krisztusról első az hitben, nagyobb épülésre viseljük magunkat, ismét fundamentumot ne vessünk az életnek megjobbításának, az megholt művelkedetekről és az Istenben való hitről,
verso 2
az keresztelkedésekről, tanúságadásokról, és az kezeknek másra való vetéséről, és az halottaknak feltámadásáról, és az örök ítéletről,
verso 3
és ezt fogjuk tenni, ha az Isten engedendi.
verso 4
mert nem lehet az, hogy akiknek egyszer világosság adatott, és az mennyei ajándékot megkóstolták, és az Szentléleknek ajándékában részesekké tétettenek,
verso 5
és az Istennek jó igéjét megkóstolták, és az jövendő világnak erejét,
verso 6
ha eliszamlanak, hogy ismét bűnükből megújíttassanak, az életnek megjobbításának általa az Istennek fiát újonnan ő maguknak megfeszítvén, és őtet megcsúfolván.
verso 7
mert az föld, mely gyakorta beissza az esőt, mely őrá jő, és hasznos füvet teremtend azoknak, kiknek munkájuknak általa műveltetik, ez megáldatik az Istentől.
verso 8
de amely töviseket és tövises lapukat teremtend, nem dicséretes, és közel vagyon az megátkozáshoz, kinek vége oda megyen, hogy megégettessék.
verso 9
demaga ezeknél jobb dolgokat remélünk, szerelmes atyámfiai, tifelőletek, és olyakat, melyekben üdvösség vagyon,
verso 10
jóllehet ekképpen szóljunk, mert nem hamis az Isten, hogy elfeledkezzék az ti munkátokról és művelkedésetekről, melyet szeretetből vettetek fel, melyet tőtök az ő nevéért, kik marhátokból segítséget szolgáltatátok az keresztyéneknek, és mostan is segítséget szolgáltattok.
verso 11
kívánjuk kediglen, hogy mindenetek egy szorgalmatosságot tegyen az jó művelkedetben az reménységnek teljes bizonyságára, és az jó művelkedetet mind végrevigyétek,
verso 12
hogy erőtlenek ne legyetek, hanem azokat kövessétek, amelyek az hitnek és az békességgel való tűrésnek általa az ígéretnek örökségét veszik.
verso 13
mert az Isten, ígéretet tévén Ábrahámnak, mikoron senkire őnálánál nagyobbra esküvést nem tehetne, ő magára esküvék,
verso 14
ezt mondván: ha megáldván meg nem áldandalak tégedet, és megsokasítván meg nem sokasítandalak tégedet.
verso 15
és ekképpen mikoron jó reménységben való szívvel elvárta volna, megnyeré az ígéretet.
verso 16
mert az emberek, bizony az, hogy arra esküsznek, aki őnáluknál nagyobb, és azok között minden vetekedésnek vége vagyon, ha az beszéd után következzék az esküvésnek bizonyítása,
verso 17
mely dologban az Isten, mikoron kiváltképpen meg akarná mutatni az ígéretnek örökösinek az ő tanácsának erős voltát, esküvést tőn beszédében,
verso 18
hogy az két dolognak általa, melyben változás nem lehet, és melyekben nem lehetne, hogy az Isten hamis beszédű legyen, erős vigasztalásunk lenne, kik oda folyamunk, hogy az mi előnkbe adott reménységgel éljünk,
verso 19
melyet úgyan tartunk, mint az mi lelkünknek bátorságos és erős vasmacskáját, és mely bemenne mindazokra, melyek az vitorlán belül vannak,
verso 20
hová az elöljáró miértünk bemene, az Jézus, ki az Melkizedeknek rendje szerint mindörökké egyházi fejedelemmé téteték.
Libros
