Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az tesszalonikabelieknek írt
4. fejezet
1. vers
annak okáért, atyámfiai, végre kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus Krisztusnak általa, hogy miképpen tanúságot vőtök mitőlünk, miképpen kelljen tinektek forognotok, és az Úristennek magatokat kelletnetek, hogy naponként inkább növekedjetek.
2. vers
mert tudjátok, minemű tanúságot adánk tinektek az mi Urunknak, az Jézusnak általa.
3. vers
mert ez az Istennek akarata az ti szentséges élettek, hogy megtartóztassátok magatokat az paráználkodástól,
4. vers
és hogy tudja tiközületek minden az ő edényét bírni szentséges élettel és tisztességgel,
5. vers
nem éktelen kívánsággal való indulattal, miképpen az pogányok, és akik az Istent nem ismerik.
6. vers
valaki meg ne nyomorítsa, és meg ne csalja az dologban az ő atyafiát annak okáért, hogy az Úristen mindezekről bosszút áll, miképpen ennek előtte is megmondok tinektek, és bizonyságot tőnk róla.
7. vers
mert nem híva minket az Isten förtelmességre, hanem szent életre.
8. vers
annak okáért, aki elveti, nem embert vet el, hanem az Istent, ki az ő Szentlelkét adá tibelétek.
9. vers
továbbá az atyafiúi szeretetről nincsen szükségetek, hogy írjak tinektek, mert az Isten megtanítja titeket, hogy egymást szeressétek.
10. vers
mert meg is teszitek ezt minden atyafiakhoz, kik egész Macedóniában vannak. kérünk kediglen titeket, atyámfiai, hogy az jó életben naponként inkább bővelkedjetek,
11. vers
és ezen legyetek, hogy nyugodalmasok legyetek, és tulajdon dolgotokban tegyetek munkát, és az ti tulajdon kezeitekkel munkálódjatok, miképpen meghagyok tinektek,
12. vers
hogy tisztességgel viseljétek ti magatokat az kívül valókhoz, és hogy semmire tinektek szükségetek ne legyen.
13. vers
nem akarom kediglen, hogy tudatlanságban legyetek azoknak felőle, kik elnyugodtanak, hogy ne keseregjetek, miképpen az egyebek, kiknek reménységük nincsen.
14. vers
mert ha hisszük, hogy az Jézus meghalt, és feltámadott, ezenképpen az Isten is azokat, kik az Jézusnak általa elnyugodtanak, előhozza ővele egyetembe.
15. vers
mert ezt mondjuk tinektek az Úristennek beszédiben, hogy mi, kik élők leszünk, és az Úristennek eljövetelire maradunk, elöl nem vesszük azokat, kik nyugodnak.
16. vers
mert az Úristen leszáll az mennyországból az arkangyalnak intésével és szavával és az Istennek trombitájával, és az halottak támadnak először fel, akik Krisztusban haltanak meg,
17. vers
annak utána mi, kik élők leszünk, kik maradékok leszünk, azokkal egyetembe felragadtatunk az ködökben az Úristennek eleibe az égbe, és ezenképpen mindenkoron az Úristennel leszünk.
18. vers
annak okáért vigasztaljátok egymást ez beszédekkel!
Könyvek
