⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Jeremiás
capítulo 7
verso 1
Jehova így szólt Jeremiáshoz:
verso 2
„Állj Jehova házának kapujába, és hirdesd ki ott ezt az üzenetet: »Halljátok meg Jehova szavát Júda népéből mindannyian, akik beléptek ezeken a kapukon, hogy meghajoljatok Jehova előtt.
verso 3
Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: ’Változtassatok útjaitokon és tetteiteken, és én megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok.
verso 4
Ne bízzatok megtévesztő szavakban, és ne mondogassátok: „Jehova temploma, Jehova temploma, Jehova temploma ez!”
verso 5
Mert ha igazán változtattok útjaitokon és tetteiteken, ha védelmezitek az igazság ügyét ember és embertársa között,
verso 6
ha nem nyomjátok el az idegent, az árvát meg az özvegyet, nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem követtek más isteneket a magatok kárára,
verso 7
akkor én megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet ősapáitoknak adtam mindörökre.’«”
verso 8
„Ti viszont a megtévesztő szavakban bíztok, de hasztalan.
verso 9
Loptok, gyilkoltok, házasságtörést követtek el, hamisan esküsztök, Baálnak áldoztok, és más isteneket követtek, akiket nem is ismertetek.
verso 10
Aztán pedig idejöttök, megálltok előttem ebben a házban, amely a nevemet viseli, és azt mondjátok: »Meg fogunk menekülni«, miközben mindezeket az utálatosságokat művelitek?
verso 11
Hát rablók barlangja lett a szemetekben ez a ház, amely a nevemet viseli? Látom ám, mit tesztek!” – ez Jehova kijelentése.
verso 12
„»De menjetek csak el az én helyemre Silóban – amelyet először választottam a nevemnek –, és lássátok meg, mit tettem vele népem, Izrael gonoszsága miatt.
verso 13
Ti azonban folyton ezeket tettétek – ez Jehova kijelentése –, és bár én újra meg újra szóltam hozzátok, nem figyeltetek. Szüntelenül hívtalak titeket, de nem feleltetek.
verso 14
Ezért úgy fogok bánni a nevemet viselő házzal, amelyben bíztok, és a hellyel, amelyet nektek és ősapáitoknak adtam, ahogy Silóval bántam.
verso 15
Elvetlek titeket színem elől, ahogy elvetettem összes testvéreteket, Efraim minden leszármazottját.«
verso 16
Te pedig ne imádkozz ezért a népért. Ne kiálts az érdekükben, ne mondj imát, ne is könyörögj hozzám, mert nem hallgatlak meg.
verso 17
Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?
verso 18
A fiak fát gyűjtenek, az apák meggyújtják a tüzet, a feleségek tésztát gyúrnak, hogy áldozati lepényeket készítsenek az ég királynőjének. Más isteneknek öntenek italáldozatokat, csak hogy bosszantsanak engem.
verso 19
»De vajon nekem okoznak ezzel fájdalmat? – ez Jehova kijelentése. – Nemde inkább maguknak, a saját szégyenükre?«
verso 20
Ezért ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: »Haragom és dühöm kiárad erre a helyre, emberre és állatra, a mező fáira és a föld gyümölcsére. Égni fog, és nem alszik ki.«
verso 21
Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene: »Rajta, égőáldozataitokat rakjátok a többi áldozatotokhoz, és egyétek meg a húst ti magatok!
verso 22
Mert azon a napon, amikor kihoztam ősapáitokat Egyiptomból, nem beszéltem nekik égőáldozatokról, sem más áldozatokról, és parancsot sem adtam nekik ezekre nézve.
verso 23
A következőket ellenben megparancsoltam nekik: ’Hallgassatok szavamra, és én Istenetek leszek, ti pedig népemmé lesztek. Mindenben azon az úton járjatok, amelyet parancsolok nektek, hogy jól menjen sorotok.’«
verso 24
De nem figyeltek, fülük botját sem mozdították. Inkább saját elgondolásaik szerint cselekedtek, makacsul követve gonosz szívüket, és hátrafelé mentek, nem pedig előre,
verso 25
attól a naptól fogva, amelyen ősapáitok kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig. Ezért elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, mindennap, újra és újra.
verso 26
De a nép nem figyelt rám, és füle botját sem mozdította. Inkább megmakacsolták magukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint ősapáik!
verso 27
Elmondod nekik mindezeket, de úgysem hallgatnak rád. Hívod őket, de nem felelnek neked.
verso 28
Ezt mondod majd nekik: »Ez az a nemzet, amely nem hallgatott Istenének, Jehovának a szavára, és nem fogadta el a fegyelmezést. Odalett a hűség, még csak szóba sem jön közöttük.«
verso 29
Nyírd le vágatlan hajadat, és dobd el. Kezdj gyászdalba a kopár dombokon, mert Jehova elvetette és elhagyja ezt a nemzedéket, amely felbőszítette őt.
verso 30
»Júda népe ugyanis azt tette, amit rossznak tartok – ez Jehova kijelentése. – Felállították utálatos bálványaikat abban a házban, amely a nevemet viseli, hogy beszennyezzék.
verso 31
Fölépítették a Tófet magaslatait, amely a Hinnom fiának völgyében van, hogy elégessék fiaikat és lányaikat, amit nem parancsoltam, és ami soha fel sem ötlött a szívemben.«
verso 32
»Ezért jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor nem a Tófetnek és a Hinnom fia völgyének hívják többé, hanem az öldöklés völgyének. Temetkezni fognak a Tófetben, míg el nem fogy a hely.
verso 33
E nép hullái eledelévé lesznek az ég madarainak és a föld állatainak, és senki sem riasztja el őket.
verso 34
Megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az ujjongás hangját és az öröm hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját, mert rommá lesz az ország.«”
Libros
