chapter 25
Ezek is Salamon példabeszédei, amelyeket Ezékiásnak, Júda királyának emberei gyűjtöttek össze:
Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják.
Az ég magassága, a föld mélysége és a királyok szíve kikutathatatlan.
Távolítsd el az ezüstből a salakot: az ötvös edényt készít belőle.
Ne tetszelegj a király előtt, és az előkelők helyére ne állj,
mert jobb, ha azt mondják neked, hogy jöjj előbbre, mint ha megaláznak egy előkelő előtt, akit magad is látsz!
→ Lk 14,7
Ne állj ki elhamarkodottan, amikor perelsz, mert mit csinálsz majd a végén, ha ellenfeled megszégyenít?
A magad perét pereld ellenfeleddel, de a más titkát ne fedd föl,
mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza!
Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige.
Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek.
Mint hűsítő hóesés aratás idején, olyan a megbízható követ azoknak, akik küldik, mert felüdíti urai lelkét.
Felhő és szél eső nélkül: ilyen az, aki meg nem adott ajándékkal dicsekszik.
Ha mézet találsz, egyél, amennyi jólesik, de túl sokat ne egyél, mert kihányod!
Ritkán tedd lábadat felebarátod házába, mert megsokallja, és meggyűlöl.
Pöröly, kard és éles nyíl az olyan ember, aki hamisan tanúskodik felebarátja ellen.
Mint a rossz fog és a tántorgó láb, olyan lesz a hűtlenek bizakodása a nyomorúság idején.
Mint aki leveti ruháját hideg időben, vagy mint aki ecetet kever lúggal, olyan az, aki a rosszkedvű ember előtt dalol.
Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet,
mert parazsat gyűjtesz a fejére, az Úr pedig visszafizeti, amit adtál.
Az északi szél esőt szül, a suttogó nyelv pedig haragos arcot.
Fölkavart forrás és romlott vizű kút: olyan az igaz, ha a bűnös előtt meginog.
Sok mézet enni nem jó, és a nehéz dolgokat kutatni nehéz.
Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.