Márk evangéliuma

chapter 4


Chapters:


A magvető


verse #1

Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren maradt; az egész sokaság pedig a tengerparton volt.


verse #2

Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben:


verse #3

Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,


verse #4

és történt vetés közben, hogy némely mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.


verse #5

Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben;


verse #6

amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.


verse #7

Más része a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést.


verse #8

A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.


verse #9

Majd hozzátette: Akinek van füle a hallásra, hallja!


verse #10

Amikor egyedül maradt, a körülötte lévők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról.


verse #11

Jézus így szólt hozzájuk: Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik,


verse #12

hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.

Ézs 6,9


verse #13

Azután így szólt hozzájuk: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?


verse #14

A magvető az igét veti.


verse #15

Az útfélre esett mag: azok, akiknek hirdettetik az ige, de amikor hallgatják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét.


verse #16

A köves helyre vetett mag: azok, akik amikor hallgatják az igét, azonnal örömmel fogadják azt,


verse #17

de nem gyökerezik meg bennük, ezért állhatatlanok, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal elbuknak.


verse #18

Megint más a tövisek közé vetett mag: ezek azok, akik meghallják az igét,


verse #19

de e világ gondja, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása benövi és megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.


verse #20

A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.


A lámpás és a mérték


verse #21

Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?


verse #22

Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna.


verse #23

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!


verse #24

Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok arra, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.


verse #25

Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.


A magától növekedő vetés


verse #26

Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe,


verse #27

azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan.

Jak 5,7


verse #28

Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.


verse #29

Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.

Jóel 4,13; Jel 14,15


A mustármag


verse #30

Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?


verse #31

Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön,


verse #32

miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.

Dán 4,9; Ez 17,23; Ez 31,6


verse #33

Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették.


verse #34

Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.


Jézus lecsendesíti a tengert


verse #35

Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra!


verse #36

Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt.


verse #37

Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.


verse #38

Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?


verse #39

Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.


verse #40

Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?


verse #41

Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?

Chapters:


Books