Márk evangéliuma
capítulo 4
A magvető
verso 1
Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren maradt; az egész sokaság pedig a tengerparton volt.
verso 2
Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben:
verso 3
Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,
verso 4
és történt vetés közben, hogy némely mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.
verso 5
Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben;
verso 6
amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
verso 7
Más része a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést.
verso 8
A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.
verso 9
Majd hozzátette: Akinek van füle a hallásra, hallja!
verso 10
Amikor egyedül maradt, a körülötte lévők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról.
verso 11
Jézus így szólt hozzájuk: Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik,
verso 12
hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.
→
Ézs 6,9
verso 13
Azután így szólt hozzájuk: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?
verso 15
Az útfélre esett mag: azok, akiknek hirdettetik az ige, de amikor hallgatják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét.
verso 16
A köves helyre vetett mag: azok, akik amikor hallgatják az igét, azonnal örömmel fogadják azt,
verso 17
de nem gyökerezik meg bennük, ezért állhatatlanok, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal elbuknak.
verso 18
Megint más a tövisek közé vetett mag: ezek azok, akik meghallják az igét,
verso 19
de e világ gondja, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása benövi és megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.
verso 20
A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.
A lámpás és a mérték
verso 21
Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?
verso 22
Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna.
verso 23
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
verso 24
Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok arra, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.
verso 25
Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
A magától növekedő vetés
verso 26
Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe,
verso 27
azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan.
→
Jak 5,7
verso 28
Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.
A mustármag
verso 30
Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?
verso 31
Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön,
verso 32
miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.
→
Dán 4,9;
Ez 17,23;
Ez 31,6
verso 33
Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették.
verso 34
Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.
Jézus lecsendesíti a tengert
verso 35
Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra!
verso 36
Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt.
verso 37
Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.
verso 38
Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?
verso 39
Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.
verso 40
Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?
verso 41
Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?
Libros
