Márk evangéliuma
capítulo 5
Jézus meggyógyítja a gadarai megszállottat
verso 1
Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.
verso 2
Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember,
verso 3
aki a sírboltokban lakott, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki,
verso 4
mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni.
verso 5
Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között kiáltozott, és kővel vagdosta magát.
verso 6
Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,
verso 7
és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem!
→
Jak 2,19
verso 8
Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!
verso 9
És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
verso 10
És nagyon kérte őt, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.
verso 11
Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek,
verso 12
ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!
verso 13
Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.
verso 14
A legeltetők pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt.
verso 15
Amikor Jézus közelébe értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket.
verso 16
Akik pedig látták, elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal.
verso 17
Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy menjen el a határukból.
verso 18
Amikor azután beszállt a hajóba, kérte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson.
verso 19
Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.
verso 20
Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus, és mindenki csodálkozott.
Jairus leányának feltámasztása
A vérfolyásos asszony meggyógyítása
verso 21
Amikor Jézus ismét átkelt hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, ő pedig a tenger partján maradt.
verso 22
Akkor jött egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult,
verso 23
és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.
verso 24
Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság követte őt, és tolongott körülötte.
verso 25
Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt,
verso 26
sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett;
verso 27
amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját,
verso 29
Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából.
verso 30
Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat?
verso 31
Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem?
verso 32
Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.
verso 33
Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.
verso 34
Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!
verso 35
Még beszélt Jézus, amikor emberek érkeztek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?
verso 36
Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!
verso 37
És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
verso 38
Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat,
verso 39
bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.
→
Jn 11,4
verso 40
Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
→
ApCsel 9,40
verso 41
Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel!
verso 42
A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól.
verso 43
Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; azután szólt, hogy adjanak enni a leánykának.
Libros
