Márk evangéliuma
5. fejezet
Jézus meggyógyítja a gadarai megszállottat
1. vers
Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.
2. vers
Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember,
3. vers
aki a sírboltokban lakott, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki,
4. vers
mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni.
5. vers
Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között kiáltozott, és kővel vagdosta magát.
6. vers
Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,
7. vers
és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem!
→
Jak 2,19
8. vers
Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!
9. vers
És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
10. vers
És nagyon kérte őt, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.
11. vers
Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek,
12. vers
ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!
13. vers
Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.
14. vers
A legeltetők pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt.
15. vers
Amikor Jézus közelébe értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket.
16. vers
Akik pedig látták, elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal.
17. vers
Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy menjen el a határukból.
18. vers
Amikor azután beszállt a hajóba, kérte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson.
19. vers
Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.
20. vers
Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus, és mindenki csodálkozott.
Jairus leányának feltámasztása
A vérfolyásos asszony meggyógyítása
21. vers
Amikor Jézus ismét átkelt hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, ő pedig a tenger partján maradt.
22. vers
Akkor jött egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult,
23. vers
és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.
24. vers
Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság követte őt, és tolongott körülötte.
25. vers
Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt,
26. vers
sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett;
27. vers
amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját,
29. vers
Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából.
30. vers
Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat?
31. vers
Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem?
32. vers
Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.
33. vers
Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.
34. vers
Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!
35. vers
Még beszélt Jézus, amikor emberek érkeztek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?
36. vers
Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!
37. vers
És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
38. vers
Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat,
39. vers
bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.
→
Jn 11,4
40. vers
Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
→
ApCsel 9,40
41. vers
Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel!
42. vers
A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól.
43. vers
Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; azután szólt, hogy adjanak enni a leánykának.
Könyvek
