Márk evangéliuma
capítulo 6
Jézus Názáretben
verso 1
Jézus akkor elment onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai.
verso 2
Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: Honnan kapta ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és hogyan lehet, hogy ilyen csodák történnek általa?
verso 3
Vajon nem az ácsmester ő, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is? És megbotránkoztak benne.
verso 4
Jézus pedig így szólt hozzájuk: Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában.
verso 5
Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított.
verso 6
Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.
Jézus kiküldi tanítványait
verso 7
Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött,
verso 8
és megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben;
verso 9
csak saru legyen rajtuk, de ne vigyenek magukkal második ruhát.
verso 10
Ezt is mondta nekik: Ha valahol bementek egy házba, maradjatok ott addig, amíg tovább nem mentek onnan.
verso 11
Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.
verso 12
A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg;
verso 13
sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket.
→
Jak 5,14
Keresztelő János halála
verso 14
Hallott erről Heródes király, mert Jézus neve ismertté vált; és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és ezért vannak benne a csodatevő erők.
→
Lk 23,7;
Mt 14,1
verso 15
Mások pedig azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta.
verso 16
Amikor Heródes ezt meghallotta, így szólt: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem.
verso 17
Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és záratta börtönbe a testvére, Fülöp feleségének, Heródiásnak a kedvéért, mivel feleségül vette őt.
verso 18
Mert János megmondta Heródesnek: Nem veheted el a testvéred feleségét!
→
3Móz 18,16
verso 19
Heródiás ezért megharagudott rá, és meg akarta öletni. De nem tehette,
verso 20
mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta.
verso 21
De eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek.
verso 22
Ekkor Heródiás leánya ment be táncolni. Ez kedvére volt Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.
verso 23
Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is.
→
Eszt 5,3
verso 24
A leány kiment, és megkérdezte anyjától: Mit kérjek? Az pedig ezt válaszolta: Keresztelő János fejét.
verso 25
A leány nagy sietve bement a királyhoz, és azt kérte: Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét.
verso 26
Ekkor a király nagyon elszomorodott, mert a vendégek előtt tett esküje miatt nem akarta őt elutasítani.
verso 27
Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte Jánost a börtönben,
verso 28
elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta azt az anyjának.
verso 29
Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.
Ötezer ember megvendégelése
verso 30
Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak.
verso 31
Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.
verso 32
Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban.
verso 33
De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket.
verso 34
Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.
→
4Móz 27,17;
1Kir 22,17;
2Krón 18,16;
Ez 34,5;
Zak 10,2;
Mt 9,36
verso 35
De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár.
verso 36
Bocsásd el őket, hogy a környező tanyákra és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak.
verso 37
Ő azonban így válaszolt nekik: Ti adjatok nekik enni! De ők ezt mondták neki: Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?
verso 38
Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Amikor megnézték, ezt mondták: Öt kenyerünk van meg két halunk.
verso 39
Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportokban a zöld fűre.
verso 40
Le is ültek százas és ötvenes csoportokban.
verso 41
Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.
verso 42
Miután mind ettek, és jóllaktak,
verso 43
összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt.
verso 44
Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.
Jézus a tengeren jár
verso 45
Jézus azonnal sürgetni kezdte tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra, Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot.
verso 46
Miután pedig elbocsátotta őket, felment a hegyre imádkozni.
verso 47
Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül.
verso 48
Amikor látta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert szembefújt a szél, hajnaltájban elindult feléjük a tengeren járva, és el akart menni mellettük.
verso 49
Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak.
verso 50
Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!
verso 51
Beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban.
verso 52
Mert a kenyerekből még nem okultak, és a szívük kemény maradt.
→
Ézs 6,10
Jézus sok beteget meggyógyít
verso 53
A túlsó partra átkelve megérkeztek Genezáretbe, és kikötöttek.
verso 54
Amikor kiszálltak a hajóból, az emberek azonnal felismerték őt,
verso 55
és körbefutották a hírrel az egész környéket; kezdték a betegeket oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen volt.
verso 56
Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy azok legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meggyógyultak.
→
ApCsel 5,15;
ApCsel 19,11
Libros
