Az apostolok cselekedetei

chapter 13


Chapters:


A Szentlélek elhívja Barnabást és Pált


verse #1

Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lúciusz és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul.


verse #2

Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.


verse #3

Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.


Pál első missziói útjára indul
Barnabás és Pál Cipruson


verse #4

Ők így a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusra.


verse #5

Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt mint segítőtárs.


verse #6

Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó varázslóval és álprófétával, akinek Barjézus volt a neve.


verse #7

Ez közel állt Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét.


verse #8

De Elimász, a varázsló – neve ugyanis ezt jelenti – szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől.


verse #9

Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel ránézett,


verse #10

és így szólt: Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait?

ApCsel 8,20; ApCsel 9,2


verse #11

Most íme, az Úr keze rajtad van, megvakulsz, és nem látod a napot egy ideig! Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket.


verse #12

Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.


A piszidiai Antiókhia zsinagógájában


verse #13

Azután Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfíliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.


verse #14

Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a piszidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek.


verse #15

A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: Testvéreink, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!


verse #16

Pál felállt, intett a kezével, és ezt mondta: Izráelita férfiak és ti, istenfélők, halljátok!


verse #17

Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette őket onnan.


verse #18

Azután közel negyven esztendeig hordozta őket a pusztában.


verse #19

És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak a földjét.


verse #20

Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig.


verse #21

Ekkor királyt kértek maguknak, Isten pedig Sault, Kís fiát, a Benjámin törzséből való férfit adta nekik negyven esztendőre.


verse #22

Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.

1Sám 13,14; Zsolt 89,21


verse #23

Az ő utódai közül tette Isten Izráel üdvözítőjévé Jézust, ígéret szerint,


verse #24

miután János előre meghirdette, még az ő eljövetele előtt, Izráel egész népének, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg.


verse #25

Küldetése végén János így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem. Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani.

Mt 3,11; Jn 1,20


verse #26

Testvéreim, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Nekünk küldetett el ennek az üdvösségnek az igéje.


verse #27

De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és így betöltötték a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, azáltal, hogy elítélték őt.


verse #28

Bár semmiféle halálos bűnt nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg.


verse #29

Amikor véghezvitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették.


verse #30

De Isten feltámasztotta őt a halálból,


verse #31

és ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt.


verse #32

Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust.


verse #33

Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.”

Zsolt 2,7


verse #34

Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: „Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.”

Ézs 55,3


verse #35

Ezért más helyen is így szól: „Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson.”

Zsolt 16,10


verse #36

Mert Dávid, miután a maga nemzedékében szolgált Isten akarata szerint, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott.


verse #37

Akit azonban Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást.


verse #38

Vegyétek tehát tudomásul, testvéreim, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát,


verse #39

és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.

Róm 3,20


verse #40

Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által:


verse #41

„Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.”

Hab 1,5


verse #42

Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról.


verse #43

Miután szétoszlott a gyülekezet, sokan követték a zsidók és az istenfélő prozeliták közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében.


verse #44

A következő szombaton szinte az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét.


verse #45

Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének.

1Thessz 2,14


verse #46

Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.


verse #47

Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: „Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.”

Ézs 49,6; ApCsel 15,14


verse #48

Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívőkké lettek.


verse #49

Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.


verse #50

De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.


verse #51

Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba.

Lk 9,5


verse #52

A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel.

Chapters:


Books