Zsoltárok könyve
107. zsoltár
1. vers
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
2. vers
Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
3. vers
És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
4. vers
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5. vers
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6. vers
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
7. vers
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8. vers
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9. vers
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
10. vers
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11. vers
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12. vers
Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13. vers
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
14. vers
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15. vers
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16. vers
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17. vers
A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
18. vers
Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19. vers
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
20. vers
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
21. vers
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22. vers
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
23. vers
A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24. vers
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
25. vers
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26. vers
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27. vers
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28. vers
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
29. vers
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30. vers
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
31. vers
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32. vers
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
33. vers
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34. vers
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35. vers
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36. vers
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
37. vers
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38. vers
És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39. vers
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
40. vers
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
41. vers
De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42. vers
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
43. vers
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Könyvek
