Zsoltárok könyve
69. zsoltár
1. vers
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
2. vers
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
3. vers
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
4. vers
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
5. vers
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
6. vers
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
7. vers
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
8. vers
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
9. vers
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
10. vers
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
11. vers
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12. vers
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
13. vers
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
14. vers
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
15. vers
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
16. vers
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
17. vers
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
18. vers
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
19. vers
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
20. vers
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
21. vers
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
22. vers
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
23. vers
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
24. vers
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
25. vers
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
26. vers
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
27. vers
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
28. vers
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
29. vers
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
30. vers
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
31. vers
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
32. vers
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
33. vers
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
34. vers
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
35. vers
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
36. vers
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
37. vers
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
Könyvek
