Zsoltárok könyve
140. zsoltár
1. vers
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
2. vers
Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
3. vers
A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
4. vers
Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
5. vers
Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
6. vers
Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
7. vers
Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
8. vers
Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
9. vers
Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.
10. vers
A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
11. vers
Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
12. vers
A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
13. vers
Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
14. vers
Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.
Könyvek
