Zsoltárok könyve
50. zsoltár
1. vers
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2. vers
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3. vers
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4. vers
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5. vers
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6. vers
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7. vers
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8. vers
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9. vers
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10. vers
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11. vers
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12. vers
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13. vers
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14. vers
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15. vers
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16. vers
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17. vers
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18. vers
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19. vers
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20. vers
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21. vers
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22. vers
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23. vers
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Könyvek
