Zsoltárok könyve
Salmo 50
verso 1
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
verso 2
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
verso 3
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
verso 4
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
verso 5
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
verso 6
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
verso 7
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
verso 8
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
verso 9
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
verso 10
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
verso 11
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
verso 12
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
verso 13
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
verso 14
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
verso 15
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
verso 16
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
verso 17
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
verso 18
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
verso 19
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
verso 20
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
verso 21
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
verso 22
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
verso 23
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Libros
