Zsoltárok könyve
Salmo 78
verso 1
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
verso 2
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
verso 3
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
verso 4
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
verso 5
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
verso 6
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
verso 7
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
verso 8
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
verso 9
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
verso 10
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
verso 11
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
verso 12
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
verso 13
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
verso 14
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
verso 15
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
verso 16
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
verso 17
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
verso 18
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
verso 19
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
verso 20
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
verso 21
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
verso 22
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
verso 23
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
verso 24
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
verso 25
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
verso 26
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
verso 27
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
verso 28
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
verso 29
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
verso 30
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
verso 31
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
verso 32
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
verso 33
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
verso 34
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
verso 35
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
verso 36
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
verso 37
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
verso 38
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
verso 39
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
verso 40
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
verso 41
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
verso 42
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, amelyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
verso 43
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
verso 44
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
verso 45
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
verso 46
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
verso 47
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
verso 48
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
verso 49
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
verso 50
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
verso 51
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
verso 52
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
verso 53
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
verso 54
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
verso 55
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
verso 56
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
verso 57
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
verso 58
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
verso 59
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
verso 60
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
verso 61
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
verso 62
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
verso 63
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
verso 64
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
verso 65
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
verso 66
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
verso 67
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
verso 68
Hanem a Júda törzsét választá; A Sion hegyét, a melyet szeret.
verso 69
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
verso 70
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
verso 71
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
verso 72
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
Libros
