Zsoltárok könyve
Salmo 35
verso 1
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
verso 2
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
verso 3
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
verso 4
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
verso 5
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
verso 6
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
verso 7
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
verso 8
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, amelyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
verso 9
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
verso 10
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
verso 11
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
verso 12
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
verso 13
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
verso 14
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
verso 15
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak.
verso 16
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
verso 17
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
verso 18
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
verso 19
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
verso 20
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
verso 21
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
verso 22
Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
verso 23
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
verso 24
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
verso 25
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
verso 26
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
verso 27
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
verso 28
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
Libros
