Zsoltárok könyve
Salmo 49
verso 1
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
verso 2
Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
verso 3
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
verso 4
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
verso 5
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
verso 6
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
verso 7
A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
verso 8
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
verso 9
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
verso 10
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
verso 11
De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
verso 12
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
verso 13
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
verso 14
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.
verso 15
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.
verso 16
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela.
verso 17
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
verso 18
Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
verso 19
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
verso 20
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
verso 21
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Libros
