Zsoltárok könyve
Salmo 73
verso 1
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
verso 2
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
verso 3
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
verso 4
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
verso 5
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
verso 6
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
verso 7
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
verso 8
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
verso 9
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
verso 10
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
verso 11
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
verso 12
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
verso 13
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
verso 14
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
verso 15
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
verso 16
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
verso 17
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
verso 18
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
verso 19
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
verso 20
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
verso 21
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
verso 22
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
verso 23
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
verso 24
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
verso 25
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
verso 26
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
verso 27
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
verso 28
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
Libros
