Zsoltárok könyve
Salmo 74
verso 1
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
verso 2
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
verso 3
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
verso 4
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
verso 5
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
verso 6
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
verso 7
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
verso 8
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
verso 9
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
verso 10
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
verso 11
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
verso 12
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
verso 13
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
verso 14
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
verso 15
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
verso 16
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
verso 17
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
verso 18
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
verso 19
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
verso 20
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
verso 21
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
verso 22
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
verso 23
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Libros
