Zsoltárok könyve
Salmo 69
verso 1
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
verso 2
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
verso 3
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
verso 4
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
verso 5
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
verso 6
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
verso 7
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
verso 8
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
verso 9
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
verso 10
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
verso 11
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
verso 12
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
verso 13
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
verso 14
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
verso 15
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
verso 16
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
verso 17
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
verso 18
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
verso 19
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
verso 20
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
verso 21
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
verso 22
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
verso 23
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
verso 24
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
verso 25
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
verso 26
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
verso 27
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
verso 28
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
verso 29
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
verso 30
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
verso 31
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
verso 32
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
verso 33
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
verso 34
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
verso 35
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
verso 36
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
verso 37
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
Libros
