Zsoltárok könyve
Salmo 44
verso 1
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
verso 2
Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
verso 3
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
verso 4
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
verso 5
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
verso 6
Általad verjuk le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
verso 7
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
verso 8
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
verso 9
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
verso 10
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
verso 11
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
verso 12
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
verso 13
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
verso 14
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
verso 15
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
verso 16
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
verso 17
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
verso 18
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
verso 19
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
verso 20
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
verso 21
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
verso 22
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
verso 23
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
verso 24
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
verso 25
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
verso 26
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
verso 27
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Libros
