Zsoltárok könyve
Salmo 132
verso 1
Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
verso 2
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
verso 3
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
verso 4
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
verso 5
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
verso 6
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
verso 7
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
verso 8
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
verso 9
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
verso 10
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
verso 11
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
verso 12
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítám őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
verso 13
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
verso 14
Ez lesz nyugovóhelyem örökre, itt lakozom, mert ezt szeretem;
verso 15
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
verso 16
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
verso 17
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
verso 18
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Libros
