Zsoltárok könyve
132. zsoltár
1. vers
Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2. vers
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3. vers
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4. vers
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5. vers
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6. vers
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7. vers
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8. vers
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9. vers
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10. vers
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
11. vers
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12. vers
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítám őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13. vers
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14. vers
Ez lesz nyugovóhelyem örökre, itt lakozom, mert ezt szeretem;
15. vers
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16. vers
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17. vers
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18. vers
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Könyvek
