Zsoltárok könyve
71. zsoltár
1. vers
Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2. vers
A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3. vers
Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
4. vers
Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
5. vers
Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, és bizodalmam gyermekségemtől fogva!
6. vers
Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7. vers
Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
8. vers
Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
9. vers
Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
10. vers
Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11. vers
Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
12. vers
Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
13. vers
Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
14. vers
Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15. vers
Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16. vers
Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
17. vers
Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18. vers
Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
19. vers
Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
20. vers
A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
21. vers
Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
22. vers
Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
23. vers
Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
24. vers
Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
Könyvek
