Zsoltárok könyve
39. zsoltár
1. vers
Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
2. vers
Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
3. vers
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
4. vers
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
5. vers
Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
6. vers
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
7. vers
Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
8. vers
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
9. vers
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
10. vers
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
11. vers
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
12. vers
Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.
13. vers
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
14. vers
Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
Könyvek
