Zsoltárok könyve
27. zsoltár
1. vers
Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?
2. vers
Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el.
3. vers
Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.
4. vers
Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
5. vers
Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
6. vers
Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
7. vers
Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
8. vers
Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
9. vers
Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
10. vers
Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
11. vers
Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
12. vers
Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
13. vers
Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
14. vers
Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
Könyvek
