Zsoltárok könyve
147. zsoltár
1. vers
Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
2. vers
Az építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
3. vers
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
4. vers
Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
5. vers
Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
6. vers
Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
7. vers
Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
8. vers
A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
9. vers
A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
10. vers
Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
11. vers
Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
12. vers
Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
13. vers
Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
14. vers
Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
15. vers
Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
16. vers
Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
17. vers
Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
18. vers
Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
19. vers
Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
20. vers
Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Könyvek
