Zsoltárok könyve
66. zsoltár
1. vers
Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2. vers
Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3. vers
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4. vers
Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
5. vers
Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6. vers
A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7. vers
A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
8. vers
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9. vers
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10. vers
Met megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11. vers
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12. vers
Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13. vers
Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14. vers
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15. vers
Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
16. vers
Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17. vers
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18. vers
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19. vers
Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20. vers
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Könyvek
